Mennyire ismered a régi magyar szavakat? – Kvíz

2017. május 13. - Termosz

Kíváncsi vagy, mennyire ismered a régi magyar szavakat? Ebből a kvízből megtudhatod!

A fordítói szakmának is elengedhetetlen eleme a magyar nyelv kiváló ismerete, így érdekességként hoztam egy kvízt a régi magyar szavakról. Remélem, a kedves látogatónak is hasznára válik a kvíz, és megismer néhány érdekes szót belőle, amik az évek során kikoptak a beszélt nyelvből.

A szavakat a Régi magyar szavak magyarázó adatbázisából gyűjtöttem, de ennek kitöltés közbeni  használata  diszkvalifikációt von maga után! :)

A hazai könyvszakmát valósággal elárasztották a fiatal, tehetséges írók – interjú Varga Csabával

2017. május 06. - Termosz

Varga Csaba nevével a figyelmes fantasy- és sci-fi olvasók már tucatszor találkozhattak. Csaba író és műfordító, a fantasy mellett ismeretterjesztő köteteket is fordít. Ez alkalommal a fordításról tettem fel Csabának néhány kérdést.

husz_ev_alatt_a_szovegek_szerkezete_is_megval_1.png

Hogy kerültél kapcsolatba az angol és a német nyelvvel?

Tizennégy éves koromban kezdtem el németül tanulni. Hála tanáraimnak, sikerült a felvételim, majd német szakos tanári diplomát szereztem. Az angollal az egyetemi éveim alatt kezdtem el „kicsit-kicsit” foglalkozni. Tíz év alatt eljutottam arra a szintre, hogy már viszonylag jól tudtam olvasni ezen a nyelven. Később öt éven át szolgáltam Indiában, ahol a „pukka Breetish” angol volt az egyik munkanyelvem. Ez – meg Delhiben a British Council – sokat segített abban, hogy egészen tisztességesen elsajátítsam a nyelvet.

Mikor kezdtél el fordítani?

Huszonnégy évvel ezelőtt jelent meg az első fordításom.

Fordítasz valamilyen más nyelvből is?

Nem szívesen. Az ilyesmi aránytalanul sok előkészítő munkát igényel, ezért csak akkor vállalkozom rá, ha valamelyik baráti cég szorult helyzetben egy ilyen SOS munka elvégzésére kér. Akkor is csak rövid szövegeket, ha lehet.

Rengeteg könyv fordítása fűződik a nevedhez, mint például Robin Hobb regényei, a Hangakirály, vagy Az idő felett járó lány. Mi volt az eddigi kedvenc megbízásod?

Egy olyan német regény fordítása, amelynek a főszereplője csupán öt évvel volt fiatalabb nálam. A történetben megismerhettük az egész életét. Ez a könyv lehetőséget adott arra, hogy például a szlengben kövessem a változásokat a nyolcvanas évektől egészen a kétezres évek elejéig. Így juthattam el az „Oxi, ecsémtől” a „Vágod tesóig”.

18318538_10211423989608310_1445706115_o.jpg

A fordítások – lent az ismeretterjesztő kötetek, fent a fantasyk

Mesélnél egy kicsit a munkamódszeredről? Hány könyvön dolgozol egyszerre?

Minden nap reggel 8-tól este 10-ig dolgozom. Délelőtt még friss a fejem, ilyenkor nyersfordítással foglalkozom. Délben egy óra szünetet tartok, és kezdődik a délutáni műszak. Vagy a reggeli munkát folytatom, vagy egy korábban már befejezett nyersfordítás – az előző könyv – csiszolását, rendbetételét végzem el. 5 és 7 óra között e-maileket olvasok és megválaszolom a leveleimet. 8 körül megint tartok egy óra szünetet, majd 10-ig a következő fordítás előkészítésével foglalkozom. Elolvasom, kiszótározom és kijegyzetelem az új könyvet, hogy a nyersfordítás során ezzel már ne kelljen foglalkozni. Így egy átlagos napon három különböző könyvvel dolgozom.

Körülbelül hány fordításod jelent meg eddig?

Ezt viszonylag pontosan tudom. Tavaly, az ötvenedik születésnapom előtt ifjú barátaim a Sámán segítségével összerakták a listámat. 143 olyan könyvet találtak, amit én fordítottam. Azóta persze kicsit nőtt ez a szám.

Regényeken kívül mást is fordítasz?

Igen, a tudományos ismeretterjesztő munkáktól a jogi szövegeken át az Európai Uniós szerződésekig elég változatos a palettám. Egy ideje felfigyeltem egy sajátos – mérsékelten kellemes – tendenciára. Néhány kiadó észrevette, hogy a legnehezebb szövegeket is le tudom fordítani, ezért ők azóta kizárólag az ilyeneket adják oda. Megtisztelő a belém vetett bizalmuk, de néha kicsit fárasztó a dolog. Viszont ily módon az emberi műveltség olyan részterületeivel is megismerkedhetek, melyeket önszántamból valószínűleg nagy ívben elkerültem volna.

Milyen típusú szöveget szeretsz a legjobban fordítani?

A regényeket és az ifjúsági ismeretterjesztő munkákat.

Ha szabadon választhatnál, milyen könyvet fordítanál le?

Szinte bármit, aminek a borítóján szerepel a Star Trek vagy a Star Wars, esetleg a WH40K kifejezés.

Amikor regényt fordítasz, fel szoktad venni a kapcsolatot az íróval?

Ma már igen. A nyolcvanas és a kilencvenes években még nem nagyon volt lehetőség az ilyesmire, de amióta szélesebb körben elterjedt az internet, már viszonylag könnyen kapcsolatba lehet lépni az írókkal. Sok szerző kifejezetten örül az ilyen megkeresésnek, mindenekelőtt annak, hogy a művét a távoli, számára egzotikusnak tűnő Magyarországon is kiadják.

Nagyon otthonosan mozogsz az ázsiai témákban. Minek köszönhető ez?

Gyerekkorom óta érdekelt a Napkelet világa. Akkoriban elsősorban Japánnal, majd később Kínával foglalkoztam. Aztán a moziban, majd a tévében leadták a Szandokánt! Onnan már nem volt visszaút! Belső-Ázsiában járva feltárult előttem az Ezeregyéjszaka meséinek kapuja. Az öt kinti esztendőm alatt arra is volt lehetőségem, hogy nem csupán India egy részével, de a térség több országával is megismerkedjek valamilyen szinten. Az érdeklődésem azóta is töretlen. Igyekszek minél gyakrabban visszatérni a Napkeletre.

Sok helyen hallható, hogy Donald Trump amerikai elnök beszédeinek hiteles visszaadása óriási gondot okoz a tolmácsoknak. Te két Trump-könyvet is fordítottál nemrég, amelyek Soha nem elég és Gondolkodj győztesként! címen jelentek meg. Szerinted is nehéz volt Trumpot fordítani? Milyen nehézségekkel szembesültél?

Azokat a könyveket, amelyek címlapján Trump neve szerepel szerzőként, nem nehéz lefordítani. Ezek jól megszerkesztett, nagy gonddal az olvasó elé tárt művek. Más a helyzet azokkal a könyvekkel, amelyek az új elnökről szólnak. Ezek ugyanis szó szerint visszaadják például a választási kampány során elmondott beszédeit. Az ilyenek miatt többször is tanácskoznom kellett a szerkesztőimmel. Az első körben ugyanis nem akarták elhinni – ez még tavaly ősszel, a választások előtt történt –, hogy tényleg azt fordítottam le, ami két idézőjel közé oda volt írva. Ma már eléggé közismert Trump elnök sajátos stílusa, úgyhogy emiatt nem kell birkózni a szerkesztőkkel.

A fordítás mellett lektorálással is foglalkozol. Emlékszel olyan esetre, amikor valamilyen különösen jópofa félrefordítással találkoztál valakinek a munkájában?

Nem. Abszolút nem. A kollégák nem csupán szépek, okosak és szerények, de egészen egyszerűen hibátlan munkát végeznek… Na jó, a kedvenc példámat azért elmondom. Egyszer valami ilyesmi jelent meg egy regényben:

– Kérsz inni? – kérdezte.

– Nem kérek – válaszolta.

Ivott a pohárból. Összeszorította a száját. Az ablakhoz lépett, és a kert felé fordult. A széken ülve a falat bámulta.

Ez a szöveg így azért eléggé furcsa. Pedig csak annyi történt, hogy a fordító szigorú utasítást kapott arra, hogy mindenben kövesse az angol eredetit. Nem jelezte az eltérő alanyokat. Pedig egészen másként hangzott volna a szöveg valahogy így:

– Kérsz inni? – kérdezte a férfi (he).

– Nem kérek – felelte a nő (she).

Közel negyedszázad alatt felfigyeltél valamilyen irányzatokra, tendenciákra?

Lefordítottam egy ifjúsági ismeretterjesztő sorozat negyven kötetét. Előfordult, hogy dolgozhattam ugyanannak a címnek három kiadásával is. Az első mondjuk a nyolcvanas évek végén, a második a kilencvenes évek közepén, a harmadik pedig 2010. táján jelent meg. Megváltoztak maguk a könyvek, de a szövegük is. A kiadványok egyre szellősebbek lettek, megjelenésükben inkább már az ifjúsági magazinokra hasonlítanak. Több bennük a kép és kevesebb a szöveg – aminek fordítóként persze nem annyira örülök. Megváltozott a szöveg szerkezete is. Az új kiadások lényegesen rövidebb, egyszerűbb mondatokat használnak. Kerülik a hosszasabb leírásokat és megpróbálják sok érdekességgel fenntartani az olvasók figyelmét. Legalább annyira népszerűek, mint húsz éve a korábbi kiadások voltak. Igaz, nem ugyanannak a nemzedéknek szólnak, hanem a korábbi olvasóik gyermekeinek.

A hangodat gyakran lehet a rádióban hallani, amint könyvekről beszélsz. Ennek mi az oka?

A megjelenésre váró könyvet igazából két ember ismeri jól. A szerkesztő és a fordító. A rádióinterjúk viszonylag korán készülnek, amikor a szerkesztőnek még nincs lehetősége elmélyedni a szövegben, így logikus, hogy a kiadók a fordítót kérik fel egy beszélgetésre. A rádió még ma is hatékony eszköz bizonyos korosztályok elérésére. Így egy-egy új, jó könyv híre olyanokhoz is eljut, akik más forrásból – pl. internet – esetleg nem értesülhettek volna róla.

Fordítói, illetve szerkesztői munkád során mi volt az eddigi legkellemesebb tapasztalatod?

Az elmúlt négy-öt év alatt felfigyeltem egy rendkívül örvendetes változásra. A hazai könyvszakmát valósággal elárasztották a fiatal, tehetséges írók. Nagyon kellemes velük dolgozni. Őszinték, lelkesek és lenyűgöző a tehetségük. Egy részük már a kiadóknál dolgozik, így nyugodtan számíthatunk arra, hogy a szerkesztőségi munka színvonalára is rányomja a bélyegét ez az erőtől duzzadó, jókedvű nemzedék.

Min dolgozol most? Milyen munkádat olvashatjuk a közeljövőben?

Éppen elkészültem Peter F. Hamilton regényének, az Üresség trilógia második kötetének előkészítésével. Nemsokára kezdődhet a nyersfordítás. Ezen felül Charlotte Lucas német szerzőnő új könyvét olvasom. Ennek a főszereplője váratlan lehetőséget kap a sorstól arra, hogy élete következő esztendejében minden nap tökéletes legyen.

 

Köszönöm Csabának az interjút, és remélem, hogy mihamarabb olvashatjuk az új munkáit!

Ha érdeklődsz a fordítás iránt, és szeretnél értesülni a további interjúkról, akkor kövesd a Fordítóblog Facebook-oldalát!

Dézsából macskát önteni

A nyelvi reáliák fordítása

2017. április 30. - Termosz

A nyelvi reáliák olyan kultúraspecifikus kifejezések, amelyek speciális jelentéssel rendelkeznek egy adott kultúrában. Ebben a cikkben a nyelvi reáliák típusait mutatom be, illetve azt, hogy milyen átváltási műveletekkel lehetséges ezeknek a fordítása.

cimlap.png

Több meghatározása is ismert a nyelvi reáliák fogalmának. A teljesség igénye nélkül nézzünk meg három definíciót. Klaudy Kinga (1997) meghatározása alapján a reália olyan tárgyak gyűjtőfogalma, amelyek egy-egy kultúrára, nyelvközösségre jellemzőek, és egy másik kultúra számára ismeretlenek. Dróth Júlia (2004) definíciójában ezt azzal egészíti ki, hogy a reáliák az adott kultúrához kötődnek, illetve abban gyökereznek. Valló Zsuzsa (2000) kulturális reália alatt olyan megnyilvánulásokat is ért, amelyben az adott nyelvközösség saját élmény- és ismeretanyaga kerül kifejezésre, és amelyek speciális jelentéssel rendelkeznek az adott kulturális kontextusban.

A fenti meghatározások értelmezéséhez gondoljunk a magyar gulyáslevesre – igazi hungarikumnak tartjuk. Ha külföldi étteremben rendeljük, akkor sokszor egészen mást értenek alatta, és lehetséges, hogy egy adag pörköltet kapunk az étteremben (persze tisztelet a kivételnek, hiszen láttunk már példát arra, hogy külföldön kiválóan készítik el a gulyást). Reália lehet egy étel, ital, ruha, földrajzi képződmény, népszokás megnevezése, vagy közigazgatással kapcsolatos fogalom.

A magyar nyelvből biztosan sok példát tud a kedves olvasó is hozni. Nekem személyes kedvencem a szívlapát, ami szív formájáról kapta a nevét, és bányákban használták szénrakodásra. De gondoljunk csak az egri bikavérre, a borkorcsolyára vagy a kontyalávalóra, és arra, hogy adnánk vissza egy általunk ismert idegen nyelven?

bor.jpeg

A reáliák többféleképpen csoportosíthatók. Vizsgáljuk meg Szergej Vlahov és Szider Florin tipológiáját (Honti Enikő):

Földrajzi reáliák

Néprajzi reáliák

Társadalmi-politikai reáliák

Geográfiai képződmények

Mindennapi élet reáliái

Közigazgatás, államberendezkedés

Ember alkotta földrajzi objektumok

Munkatevékenység reáliái

Hatalmi szervek

Endémiák

Művészet és kultúra

Politikai élet

 

Etnikai reáliák

Katonai reáliák

 

Mértékegységek és pénzek

 

 

Szergej Vlahov és Szider Florin tehát három fő kategóriába sorolja a reáliákat: elkülönítenek földrajzi reáliákat, néprajzi reáliákat és társadalmi-politikai reáliákat. Ezek szerint rendkívül széles a szavak azon spektruma, amit reáliaként értelmezhetünk, és feltehetőleg ez a tipológia sem fed le minden esetet.

Hogyan fordítsuk le a nyelvi reáliákat?

A nyelvi reáliákat nagy kihívás a fordítóknak átültetni a célnyelvbe, ezért is tartják a „lefordíthatatlanság” minősített esetének (https://goo.gl/jTNNOc).  Vannak azonban bizonyos fordítási stratégiák, amelyeket reáliák fordításakor alkalmazhatunk (Klaudy 1997).

Az első ilyen átváltási művelet a generalizálás, vagyis a jelentések bővítése. Ez azt jelenti, hogy a fordító a forrásnyelvi szót tágabb jelentésű szóval adja vissza a célnyelven a két nyelv lexikai rendszerei között tapasztalható különbségek miatt. Alkalmazhatjuk a kihagyás műveletét, vagyis azt, hogy egyszerűen elhagyjuk az adott szót, mivel nincs számottevő szerepe a reáliának, a célnyelvi olvasó számára nem bír jelentéssel. A kihagyás művelete használható például akkor, ha a forrásszövegben olyan márkanév, utcanév szerepel, amely a célnyelvi olvasó számára nem bír jelentéssel. A generalizálás is tehát részben kihagyás, mert a reália nevét nem tartalmazza a célnyelvi szöveg, helyette azonban a reália általános leírása szerepel.

(1a) Doggedly he destroys them with a Flit gun and has a sudden glimpse of himself doing this: an obstinate, malevolent old thing imposing his will upon these instructive and admirable insects.

(1b) Kitartóan pusztítja őket a rovarirtóval, majd felvillan előtte a kép: ahogy egy csökönyös, kárörvendő öreg dolog ezekre a bölcs és elismerést keltő rovarokra kényszeríti az akaratát.

Az angolban szereplő Flit gun egy rovarirtó spray, amelyet 1928-ban dobtak piacra. A Flit márka a XX. század első felében széles körben ismert volt. A fordító itt tehát kihagyta a magyar fordításban a márkanevet, mivel a mai olvasó számára nem bír jelentőséggel, és egyben generalizálta is a fogalmat a rovarirtó fordítással.

flit_gun.jpg

A következő átváltási művelet az explicitáció művelete. Ekkor a szövegben burkoltan jelenlévő elemeket a fordító explicitté tesz a célnyelvi szövegben, hiszen az olvasók nem rendelkeznek e burkolt elemek értelmezéséhez szükséges háttérismerettel. Takács Boróka gyűjtötte az alábbi finn példát az explicitáció jelenségére:

(2) diós metélt ~ taikinasuikaleista valmistettu, keitetty ruoka, joka on maustettu sokeroidulla saksanpahkinalla ’tésztacsíkokból készített, főtt étel, amit cukrozott dióval ízesítenek’

Az explicitáció alkategóriája a betoldás, vagyis ilyenkor a reáliát meghagyva megmagyarázza a fordító a célnyelven a reáliát, kibővítik az olvasóközönség ismereteit. Az alábbi mondatpárban például a fordító betoldotta az eredeti mondatban nem szereplő mértékegységet, vagyis a centimétert (a mértékegység átalakítása pedig a későbbiekben tárgyalt analógiás fordítás körébe tartozik).

(3a) You can touch both handrails with your elbows, and you have to bend your head, even if, like George, you are only five eight.

(3b) A két korlát között alig fér el valaki, és annak is le kell hajtania a fejét, aki George-hoz hasonlóan csak százhetvenkét centiméter.

A transzliteráció művelete során a forrásnyelvi szót veszi át a fordító, és csak annyi átalakítást végez, hogy a forrásnyelvi szót a célnyelvi helyesírási szabályok szerint írja át. A transzliteráció műveletét az alábbi példák szemléltetik A varázslók forrásszövegét és a magyar fordítást, valamint a Harry Potter és a bölcsek köve forrásszövegét és litván fordítást összevetve:

(4a) The original Mayakovsky had been the most powerful magician in a wave of international faculty brought in during the 1930s and 1940s.

(4b) Az idősebb Majakovszkij a leghatalmasabb varázsló volt az ezerkilencszázharmincas és ezerkilencszáznegyvenes években sikkessé váló nemzetközi tantestületi divathullámban.

(5a) "You can't blame them," said Dumbledore gently.

(5b) – Negali jų kaltinti, – švelniai tarė Dumbldoras.

Szemléltető példa a magyar csárdás szó litván fordítása is, vagyis a čardašas [kiejtve: csárdásász], ahol a célnyelvi szót a litván kiejtésnek megfelelően írták át, illetve a szó megkapta a litván hímnem végződését is.

Az analógiás fordítás az a fordítási művelet, amikor a célnyelvi kultúrában nem ismeretes a fordítandó szó vagy kifejezés, ezért egy ahhoz jellegében hasonló megnevezéssel fordítják le a szót. Az analógiás fordítás műveletét figyelhetjük meg az alábbi példán:

(6a) It is raining cats and dogs.

(6b) Zuhog, mintha dézsából öntenék.

 

 

Alkalmazhatja a fordító a teljes átalakítás módszerét is, ilyenkor semmilyen fellelhető kapcsolat nincs a forrásnyelvi és a célnyelvi megfelelő között. Ezen kívül alkalmazható tükörfordítás, vagyis az idegen nyelvű kifejezés szóról szóra, morfémáról morfémára történő lefordítása.

A fentiekből látható, hogy a fordítástudomány többféleképpen határozza meg a nyelvi reália fogalmát: szűk és tág értelmezése szerint többféle kategóriát megállapíthatunk. A nyelvi reáliák fordítására is számos stratégia létezik, és az, hogy a fordító hogyan oldja meg ezeknek a fordítását, az nagymértékben függ az adott nyelvű beszélők háttérismeretétől.

 

Felhasznált anyagok:

Dróth J. (szerk.). (2004): Szaknyelv és szakfordítás: tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból és kutatási témáiról. Gödöllő: Szent István Egyetem Gazdasági- és Társadalomtudományi Kar.

Honti Enikő: A reáliák fordítása https://goo.gl/8ZG5Lv

Klaudy K. (1997): Fordítás I. Bevezetés a fordítás elméletébe. Budapest: Scholastica Kiadó.

Takács Boróka: A lefordíthatatlan fordítása: Magyar étel- és italnevek finn és észt fordításai https://goo.gl/SlMwtX

Три стратегии перевода реалий: https://goo.gl/jTNNOc

Valló, Zs. (2000): A fordítás pragmatikai dimenziói és a kulturális reáliák. Fordítástudomány. 2. évf. 1. szám 34–49.

 

Források:

1a, 3a: Isherwood, Christopher (1964): A Single Man. New York: Simon & Schuster.

1b, 3b: Isherwood, Christopher: Egy egyedülálló férfi. Ford.: Ruskó Eszter, nem publikált fordítás.

2: Takács Boróka: A lefordíthatatlan fordítása: Magyar étel- és italnevek finn és észt fordításai https://goo.gl/SlMwtX

4a: Grossman, L. (2010): The Magicians. New York: Penguin Books.

4b: Grossman, L. (2014): A varázslók. Budapest: Agave.

5a: Rowling, J. K. (1997): Harry Potter and the Philosopher’s stone. Bloomsbury Publishing, London.

5b: Rowling, J. K. (2000): Haris Poteris ir išminties akmuo. ford: Zita Marienė, Alma Littera, Vilnius.

6a: saját gyűjtés

6b: saját gyűjtés

Mindegyik bolt egy külön történet, amiről lassan regényt lehetne írni

Beszámoló a XXIV. Könyvfesztiválról

2017. április 24. - Termosz

Április 20–23. között került megrendezésre a XXIV. Nemzetközi Könyvfesztivál Budapesten, a Millenárison. A könyvfesztivál a könyves világ jelentős eseménye – írók, olvasók, kiadók, fordítók és könyvtárosok találkozási pontja. Az idei fesztivál díszvendége a visegrádi négyek közelgő magyar elnökségének apropóján Csehország, Lengyelország és Szlovákia volt, akik közösen mutatták be kortárs irodalmukat és kultúrájukat. Ezúttal néhány szombati programról számolok be.

img_0714.JPG

A Könyvfesztivál felülről

 

Szombaton már nyitásra sikerült kiérnünk Demi Kirschnerrel, és szerencsére volt időnk körbenézni a standoknál, mielőtt megérkezett a nagy tömeg. Miután körbejártunk, odamentünk a Könyvmolyképző Kiadó standjához, ahol Demi 11 órától Okváth Annával és Róbert Katalinnal dedikált.

img_0697.JPG

Okváth Anna, Róbert Katalin és Demi Kirschner

 

img_0803.JPG

Könyvmolyképzős könyvjelzők

 

Az 5-kor kezdődő Mitől képző a Könyvmolyképző? című előadásra már korán elfoglaltam a helyem a Szabó Magda teremben. Az eseményen Szélesi Sándort kérdezte Varga Bea a Kincsem című új regényéről, és ezután Katona Ildikó beszélt a könyvpiacon zajló változásokról.

A Kincsem-könyvbemutatón megtudhattuk, hogy Szélesi Sándort régóta kísértette ez a történet, amit először forgatókönyvként tervezett megírni, azonban az a projekt nem valósult meg. A történet azóta nem hagyta nyugodni, mígnem egyszer egy olvasója feltette a kérdést, hogy ha forgatókönyvet nem is ír, miért nem írja meg könyvben? Ennek eredményét a Könyvfesztiválon kezünkbe is vehettük.

A regény megírása rengeteg kutatómunkát igényelt, és az író még a legapróbb részleteknek is utánajárt. A könyvben szereplő időjárás is megfelel a történelmi tényeknek: ha a regényben egy napon esik az eső, akkor egészen biztos, hogy azon a napon a valóságban is esett az eső. Elmondta, hogy írás közben néha úgy érezte, mintha mindenhol lovakat látna: a levesben úgy áll össze a tészta, mintha egy lovat formázna, és amikor még a felhőknek is ló formája lett, akkor elhatározta, hogy ezután csak olyan történetet fog írni, amiben nincs egy darab ló sem.

Katona Ildikó a könyvpiacon zajló változásokról beszélt. A Nyugati pályaudvarnál lévő Alexandra-áruház már több mint egy hete Könyvmolyképzős bolt, ahol a Könyvmolyképző összes kötete kapható. Országszerte más boltok átvételéről is szó van: Szekszárdon már meg is nyílt a Könyvmolyképzős üzlet, illetve Székesfehérváron pénteken szerződtek, és még körülbelül 12–15 boltról folynak tárgyalások. Hogy végül mit tudnak megnyitni, az nagyon sok minden múlik, a WestEndben lévő bolt megmarad, de a profilja lehetséges, hogy megváltozik. A budapesti boltok profiljában is különbség lesz, hiszen ha jól akarnak működni, akkor egyedi profilt kell kialakítani minden bolthoz. Mindegyik bolt egy külön történet, amiről lassan regényt lehetne írni.

img_0847.JPG

Katona Ildikó az Alexandra-áruházakról kapcsolatos attitűdökről kérdezi a közönséget

Katona Ildikó szerint most, 2017-ben az olvasók elérése még mindig rosszabb állapotban van, mint a gazdasági válság előtt. Általában minden piacon azzal vannak elfoglalva versenytársak, hogy felosszák azt, és a tortát úgy szeleteljék, ahogy az nekik a legjobb. Katona Ildikó nagyon régóta próbálta azt a koncepciót átvinni, hogy a könyvszakma szereplői ne szeleteljenek, hanem növelni próbáljanak, hiszen az mindenkinek jobb, akárhogy is alakulnak a szerepek. Soha nem akart könyvesboltot üzemeltetni – mondta –, de a kereskedelmi folyamatok ebbe az irányba mutattak, ezért végül abban az évben, amikor az Ulpius bezárt, úgy döntött, hogy „oké, akkor megcsinálom én”.

Nemcsak a boltok kapcsán történtek változások, hanem a Vörös pöttyös sorozatból is „lehasadtak” újabb pöttyök, vagyis újabb sorozatok alakultak, majd hallhattunk pár gondolatot az ezek mögött álló műfaji besorolásról is. Egy dolog biztos: rengeteg újítást várhatunk a Könyvmolyképzőtől az elkövetkező időszakban.

Maradtam a 6-kor kezdődő Jeromos oroszlánja-díjátadón is, ahol a Magyar Műfordítók Egyesületét képviselő Hetényi Zsuzsa és Vihar Judit a Magvető Kiadónak és a Typotex Kiadónak adta át az első díjat. A Jeromos oroszlánja-díj lengyel mintára jött létre, és most először ítélték oda Magyarországon.

img_0849.JPG

A Typotex kiadó munkatársai átveszik a díszoklevelet

 

img_0855.JPG

Dávid Anna köszönetet mond a Magvető Kiadó nevében

A Jeromos oroszlánja-díjat azok a könyvkiadók kaphatják, akik támogatják és segítik a műfordítókat, elismerik a műfordítói munka jelentőségét, értékelik a kiváló fordításokat és fordítókat, kiadói stratégiájukban a fordítás minősége felülírja a rentabilitást, tiszteletben tartják a műfordító munkáját, annak minden szakaszában, méltányos és igazságos szerződést kötnek a fordításról a honorárium és a fordítói jogdíjak tekintetében. A fordítóval folyamatos kapcsolatot tartanak, a kiadási munka minden szakaszában, kikérik és tiszteletben tartják a véleményét a kiadás közben felmerülő minden problémával kapcsolatban. Időben kifizetik a fordító munkáját, könyv borítóján tüntetik fel a fordító nevét. Minden papír- és elektronikus alapú promóciós anyagon feltüntetik a fordító nevét – olvasta fel Vihar Judit a díj odaítélésének feltételeit.

Az eseményen többek között Hetényi Zsuzsa, Vihar Judit, Nádasdy Ádám, Mesterházi Mónika, Soproni András és Kiss Kornélia válaszoltak az előzetesen megállapított öt kérdésre a fordítással kapcsolatban. Szó esett a nyelvtani nem okozta fordítási nehézségekről és további fordítási problémákról, illetve a beszélgetések során az is elhangzott, hogy minden nagyobb művet ötvenévente újra kell fordítani, hiszen a nyelv folyamatosan változik, és folyamatosan szükség van arra, hogy a szövegek megújuljanak.

Nagyon tetszett a fesztivál, jó volt sok olvasni szerető emberrel találkozni. Készítettem néhány fényképet, amiket feltöltöttem a Fordítóblog Facebook-oldalára, nézzétek meg ezeket is!

10 lefordíthatatlan szó

2017. április 21. - Termosz

Néha még a legkitűnőbb fordítók is szembesülnek olyan szavakkal, amelyeknek nehézséget okoz a lefordítása. Minden nyelvben léteznek olyan szavak, amelyekre nem találunk ekvivalenst más nyelvben. Ha a fordítók ilyen szóval találkoznak, akkor általában körülírják ezeket a célnyelvben, hogy a célnyelvi olvasó is megértse őket. Ez alkalommal néhány különösen nehezen lefordítható szót gyűjtöttem össze.

Hangry

Angol – Két angol szó, a hungry és az angry összevonásával keletkezett, és egy olyan állapotot jelent, amikor olyan éhes valaki, hogy dühös vagy frusztrált lesz tőle. Tipikusan ilyen eset, amikor egy étteremben még egy óra elteltével sem hozzák ki a megrendelt ételt. Az 1990-es években kezdték használni.
hungry2.jpg

Litost

Cseh – Milan Kundera, A lét elviselhetetlen könnyűsége szerzője szerint: „Hiábavaló volt, hogy más nyelvekben ekvivalenst kerestem erre a szóra, bár nehezen értem meg, hogy képes létezni ember enélkül.” A szó legközelebbi definíciója az, hogy az a kín és fájdalom, amikor az ember ráeszmél saját nyomorúságára.

 

Nekama

Japán – Olyan férfi, aki az interneten nőnek tetteti magát. Az internetes játékok egyre növekvő használatával az anonim online közösségekben a játékosok új, ellenkező nemű identitást alakíthatnak ki, amit „Nekamának” hívnak – és úgy beszélgetnek másokkal, mintha nők lennének. Habár általában azok a férfiak, akik az interneten nőnek tettetik magukat, a való életben férfi nemi identitással bírnak, és többnyire heteroszexuálisok. A kifejezés az 1990-es évek elején jelent meg Japánban.

 

Facepalm

Angol – Sokan ismerjük, de igazi kihívást ezt magyarra fordítani. Egy olyan fizikai gesztusról beszélünk, amikor valaki a kezébe temeti az arcát, hitetlenkedés, döbbenet vagy szégyen kifejezése céljából. Körülírni még egészen jól lehet, de mit tegyünk akkor, ha egyetlen szóval kell megadni a fordítást?

facepalm.jpg

Hytte

Norvég – Hétvégi ház, amit nem csak hétvégén használnak, nyaraló, ahova télen is ugyanúgy leugranak. Szó szerint kunyhót jelent. A hagyományos hyttében nincs TV vagy internet, folyóvíz vagy wc, a család a kályha előtt kártyázással ütheti el az időt, de manapság már a modern házakhoz hasonló hyttéket építenek. A hytte különösen fontos a norvégoknak. Az Ylvis paródiát készített a hyttéről, amit itt tekinthettek meg:

 

Itadakimasu

Japán – Japánban az étkezések úgy kezdődnek, hogy az emberek összetett kézzel azt mondják, hogy itadakimasu. Ez az asztali áldás szó szerint olyasmit jelent, hogy „Na együnk!”. A „jó étvágyat” kifejezéstől viszont különbözik, hiszen a japánok gyakran akkor is elmondják, ha egyedül étkeznek, vagy ők maguk készítették az ételt. A szóval azt fejezik ki udvariasan, hogy az „ételt magukhoz veszik”, „részesülnek belőle”, hálát adnak a szellemének.

showa-itadakimasu.jpg

 

Prozvonit

Cseh – Azt jelenti, hogy valaki felhív egy másik embert, de egy csörgés után leteszi, hogy a másik visszahívja, és ezzel ne kelljen fizetnie a telefonhívásért.

 

Sunbae

Koreai – Idősebb, felsőbb éves személyre használt megszólítás, de akkor is ezt használják, ha valaki ugyanabba az iskolába jár, vagy ugyanabban a vállalatban dolgozik. És ha azelőtt ott volt már valaki, mire te odakerültél, akkor is a sunbae megszólítást kell használni!

Az alábbi videó szemlélteti a sunbae használatát:

 

Krevatomourmoura

Görög – Amikor valaki (többnyire a feleség) folytonosan panaszkodik valamiről az ágyban, miközben a másik (a férj) aludni próbálna.

 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni a legfrissebb híreinkről, akkor kövesd a Fordítóblog Facebook-oldalát!

 

Felhasznált anyagok:

https://matadornetwork.com/abroad/20-awesomely-untranslatable-words-from-around-the-world/6/

http://betterthanenglish.com/