Mindegyik bolt egy külön történet, amiről lassan regényt lehetne írni

Beszámoló a XXIV. Könyvfesztiválról

2017. április 24. - Termosz

Április 20–23. között került megrendezésre a XXIV. Nemzetközi Könyvfesztivál Budapesten, a Millenárison. A könyvfesztivál a könyves világ jelentős eseménye – írók, olvasók, kiadók, fordítók és könyvtárosok találkozási pontja. Az idei fesztivál díszvendége a visegrádi négyek közelgő magyar elnökségének apropóján Csehország, Lengyelország és Szlovákia volt, akik közösen mutatták be kortárs irodalmukat és kultúrájukat. Ezúttal néhány szombati programról számolok be.

img_0714.JPG

A Könyvfesztivál felülről

 

Szombaton már nyitásra sikerült kiérnünk Demi Kirschnerrel, és szerencsére volt időnk körbenézni a standoknál, mielőtt megérkezett a nagy tömeg. Miután körbejártunk, odamentünk a Könyvmolyképző Kiadó standjához, ahol Demi 11 órától Okváth Annával és Róbert Katalinnal dedikált.

img_0697.JPG

Okváth Anna, Róbert Katalin és Demi Kirschner

 

img_0803.JPG

Könyvmolyképzős könyvjelzők

 

Az 5-kor kezdődő Mitől képző a Könyvmolyképző? című előadásra már korán elfoglaltam a helyem a Szabó Magda teremben. Az eseményen Szélesi Sándort kérdezte Varga Bea a Kincsem című új regényéről, és ezután Katona Ildikó beszélt a könyvpiacon zajló változásokról.

A Kincsem-könyvbemutatón megtudhattuk, hogy Szélesi Sándort régóta kísértette ez a történet, amit először forgatókönyvként tervezett megírni, azonban az a projekt nem valósult meg. A történet azóta nem hagyta nyugodni, mígnem egyszer egy olvasója feltette a kérdést, hogy ha forgatókönyvet nem is ír, miért nem írja meg könyvben? Ennek eredményét a Könyvfesztiválon kezünkbe is vehettük.

A regény megírása rengeteg kutatómunkát igényelt, és az író még a legapróbb részleteknek is utánajárt. A könyvben szereplő időjárás is megfelel a történelmi tényeknek: ha a regényben egy napon esik az eső, akkor egészen biztos, hogy azon a napon a valóságban is esett az eső. Elmondta, hogy írás közben néha úgy érezte, mintha mindenhol lovakat látna: a levesben úgy áll össze a tészta, mintha egy lovat formázna, és amikor még a felhőknek is ló formája lett, akkor elhatározta, hogy ezután csak olyan történetet fog írni, amiben nincs egy darab ló sem.

Katona Ildikó a könyvpiacon zajló változásokról beszélt. A Nyugati pályaudvarnál lévő Alexandra-áruház már több mint egy hete Könyvmolyképzős bolt, ahol a Könyvmolyképző összes kötete kapható. Országszerte más boltok átvételéről is szó van: Szekszárdon már meg is nyílt a Könyvmolyképzős üzlet, illetve Székesfehérváron pénteken szerződtek, és még körülbelül 12–15 boltról folynak tárgyalások. Hogy végül mit tudnak megnyitni, az nagyon sok minden múlik, a WestEndben lévő bolt megmarad, de a profilja lehetséges, hogy megváltozik. A budapesti boltok profiljában is különbség lesz, hiszen ha jól akarnak működni, akkor egyedi profilt kell kialakítani minden bolthoz. Mindegyik bolt egy külön történet, amiről lassan regényt lehetne írni.

img_0847.JPG

Katona Ildikó az Alexandra-áruházakról kapcsolatos attitűdökről kérdezi a közönséget

Katona Ildikó szerint most, 2017-ben az olvasók elérése még mindig rosszabb állapotban van, mint a gazdasági válság előtt. Általában minden piacon azzal vannak elfoglalva versenytársak, hogy felosszák azt, és a tortát úgy szeleteljék, ahogy az nekik a legjobb. Katona Ildikó nagyon régóta próbálta azt a koncepciót átvinni, hogy a könyvszakma szereplői ne szeleteljenek, hanem növelni próbáljanak, hiszen az mindenkinek jobb, akárhogy is alakulnak a szerepek. Soha nem akart könyvesboltot üzemeltetni – mondta –, de a kereskedelmi folyamatok ebbe az irányba mutattak, ezért végül abban az évben, amikor az Ulpius bezárt, úgy döntött, hogy „oké, akkor megcsinálom én”.

Nemcsak a boltok kapcsán történtek változások, hanem a Vörös pöttyös sorozatból is „lehasadtak” újabb pöttyök, vagyis újabb sorozatok alakultak, majd hallhattunk pár gondolatot az ezek mögött álló műfaji besorolásról is. Egy dolog biztos: rengeteg újítást várhatunk a Könyvmolyképzőtől az elkövetkező időszakban.

Maradtam a 6-kor kezdődő Jeromos oroszlánja-díjátadón is, ahol a Magyar Műfordítók Egyesületét képviselő Hetényi Zsuzsa és Vihar Judit a Magvető Kiadónak és a Typotex Kiadónak adta át az első díjat. A Jeromos oroszlánja-díj lengyel mintára jött létre, és most először ítélték oda Magyarországon.

img_0849.JPG

A Typotex kiadó munkatársai átveszik a díszoklevelet

 

img_0855.JPG

Dávid Anna köszönetet mond a Magvető Kiadó nevében

A Jeromos oroszlánja-díjat azok a könyvkiadók kaphatják, akik támogatják és segítik a műfordítókat, elismerik a műfordítói munka jelentőségét, értékelik a kiváló fordításokat és fordítókat, kiadói stratégiájukban a fordítás minősége felülírja a rentabilitást, tiszteletben tartják a műfordító munkáját, annak minden szakaszában, méltányos és igazságos szerződést kötnek a fordításról a honorárium és a fordítói jogdíjak tekintetében. A fordítóval folyamatos kapcsolatot tartanak, a kiadási munka minden szakaszában, kikérik és tiszteletben tartják a véleményét a kiadás közben felmerülő minden problémával kapcsolatban. Időben kifizetik a fordító munkáját, könyv borítóján tüntetik fel a fordító nevét. Minden papír- és elektronikus alapú promóciós anyagon feltüntetik a fordító nevét – olvasta fel Vihar Judit a díj odaítélésének feltételeit.

Az eseményen többek között Hetényi Zsuzsa, Vihar Judit, Nádasdy Ádám, Mesterházi Mónika, Soproni András és Kiss Kornélia válaszoltak az előzetesen megállapított öt kérdésre a fordítással kapcsolatban. Szó esett a nyelvtani nem okozta fordítási nehézségekről és további fordítási problémákról, illetve a beszélgetések során az is elhangzott, hogy minden nagyobb művet ötvenévente újra kell fordítani, hiszen a nyelv folyamatosan változik, és folyamatosan szükség van arra, hogy a szövegek megújuljanak.

Nagyon tetszett a fesztivál, jó volt sok olvasni szerető emberrel találkozni. Készítettem néhány fényképet, amiket feltöltöttem a Fordítóblog Facebook-oldalára, nézzétek meg ezeket is!