5 fordítási hiba, ami jelentős következményeket okozott

2017. június 18. - forditoblog

A jó fordítás előnye a pontosság, néha mégis hiba csúszik a munkába – és ebből rendkívül szórakoztató dolgok tudnak kikerekedni. Ebben a bejegyzésben néhány érdekes fordítási hibáról olvashattok, többek között arról, hogy miért is adnak a japán nők csokoládét a férfiaknak Valentin-napon, és mit értett Hruscsov azon, hogy el fogja temetni Nyugatot?

eleta_marson.png

Élet a Marson

Amikor az olasz Giovanni Virginio Schiaparelli csillagász 1877-ben elkezdte feltérképezni a Marsot, akkor még nem tudta, hogy akaratlanul is köze lesz a science-fiction kialakulásához. A milánói Brera obszervatórium igazgatója a bolygó felszínén lévő sötét és világos területeket tengerként és kontinensként jelölte, és a csatornának gondolt részeket az olasz „canali” szóval illette. Társai ezt szerencsétlen módon kanálisnak fordították, amelyből az az elmélet született, hogy intelligens életformák hozták létre ezeket a Marson.

Az USA-beli Percival Lowell csillagász meg volt győződve arról, hogy a kanálisok valóban léteznek, és több százat vélt felismerni 1894 és 1895 között. A következő két évtizedben három könyvet publikált a Marsról, amelyekben különböző ábrákon mutatta be az általa egy briliáns idegen faj építette mesterséges kanálisoknak hitt képződményeket. Lowell elméletei több író számára is inspirációul szolgáltak. Az 1897-ben megjelent Világok harcában H. G. Wells a marsiak invázióját írta le, és ezzel megteremtette a sci-fi zsánert. Edgar Rise Burroughs regénye, A Mars hercegnője szintén a haldokló marsi civilizációt mutatja be, miközben Schiaparelli a bolygó bizonyos képződményeire használt megnevezést alkalmazza.

A víz szállítására szolgáló mesterséges árkok a helytelen nyelvi közvetítés produktumai voltak, és a csillagászok manapság már egyetértenek abban, hogy nincsenek csatornák a Mars felületén. A Nasa szerint: „A Mars felületét keresztül-kasul szelő vonalak hálózatát az eredményezte, hogy az emberi szem mindenhol mintákat keres, még ott is, ahol nincsenek. Amikor sötét pontok halvány csoportjára tekintünk, a szem hajlamos egyenes vonalakkal összekapcsolni őket.”

2_2.png

 

Miért adnak Japánban a nők csokoládét a férfiaknak Valentin-napon?

Japánban Valentin-napkor a nők adnak a férfiaknak csokoládét, és nemcsak a párjuknak, hanem szinte az összes férfi ismerősüknek. A japánok külön elnevezést is adtak a kötelező csokoládénak: „giri-choco”. Ennek az érdekes szokásnak a kialakulása egy fordítási hibához köthető. A Valentin-napot 1936-ban vezette be a Morozoff csokoládégyártó vállalat Japánban, miután az egyik cégvezető tudomást szerzett róla, de félreértette a szokást, és úgy fordította, hogy a „nők adnak ajándékot a férfiaknak”.

A japán nők azonban nemcsak adnak, de kaphatnak is csokoládét: március 14. Japánban a népszerű, nem hivatalos Fehér nap, amikor azok a férfiak, akik csokoládét kaptak, megajándékozzák azokat a nőket, akiktől az édességet kapták.

 eleta_marson_3.png

Sheng Long legyőzése

A Street Fighter II című japán videojátékban egy szereplő azt mondja: „ha nem tudod legyőzni a Felkelő Sárkány Ütést, akkor nem nyerhetsz!” Amikor ezt japánról angolra fordították, akkor a „felkelő sárkány” kifejezést „Sheng Long”-ként értelmezték. Egyes japán írásjeleknek több jelentése is van, és a fordító, aki nem ismerte a kontextust, és mintegy listaszerűen dolgozott az előforduló szövegrészletekkel, úgy hitte, hogy egy új szereplőt mutatnak be a játékban. A játékosok teljesen ráfüggtek arra, hogy ki lehetett Sheng Long, és hogyan lehet legyőzni. 1992-ben április elsejei tréfaként pontos és nehezen végrehajtható lépéseket tett közzé az Electronic Gaming Monthly című magazin Sheng Long megtalálásához. Csak decemberben derült ki, hogy átverésről van szó.

eleta_marson_2.png

El fogunk titeket temetni

1956-ban a szovjet Nyikita Hruscsovot úgy tolmácsolták, mintha azt mondta volna a nyugati nagyköveteknek a moszkvai lengyel nagykövetségen, hogy „el fogunk titeket temetni”. A mondat magazinok és újságok címlapjára került, és a Szovjetunió és a Nyugat viszonya még hidegebbé vált. Mivel nem a legmegnyugtatóbb kifejezés, ezért az Egyesült Államok elleni nukleáris támadással való fenyegetésként értelmezték.

Valójában Hruscsov szavainak jelentése közelebb esett ahhoz, hogy: „Akár tetszik, akár nem, a történelem a mi oldalunkon áll. Túl fogunk élni titeket”. Azt állította, hogy a kommunizmus túl fogja élni a kapitalizmust, amely önmagát fogja elpusztítani, miközben Karl Marx Kommunista kiáltványára hivatkozott, amely szerint: „A nagyipar fejlődésével tehát kicsúszik a burzsoázia lába alól maga a talaj, amelyen termel és a termékeket elsajátítja. Mindenekelőtt saját sírásóját termeli.”
eleta_marson_1.png

Jimmy Carter félresikerült lengyelországi látogatása

1977-ben Jimmy Carter elnök Lengyelországba ment. Egy rendkívül jó hírnevű szabadúszó nyelvészt kértek fel az elnök tolmácsolására. Carter nyitó beszédében eredetileg azt mondta: „Azért jöttem, hogy megismerjem a véleményüket, és megértsem a jövőre vonatkozó vágyaikat”. A tolmácsolásba azonban hiba csúszott, és így hangzott a lengyel változat: „Testileg kívánom a lengyeleket.”

A tolmácsolási hibák azonban nem értek véget. Amikor Carter arról beszélt, hogy milyen nagy örömmel tölti el, hogy Lengyelországban lehet, azt úgy tolmácsolták, hogy mennyire örül, hogy megragadhatja Lengyelország intim részeit. Amikor az USA-ból való távozásáról beszélt, az így hangzott lengyelül: „Amikor örökre elhagytam az Amerikai Egyesült Államokat, hogy soha ne térjek vissza…” Végül, amikor Carter az 1971-es lengyel konstitúciót dicsérte, és az emberi jogokért való küzdelem három legjelentősebb dokumentuma közé sorolta, a tolmács azt mondta a lengyeleknek, hogy a konstitúciót éppen nevetségessé teszik.

Megvolt tehát az oka annak, hogy a lengyelek rettenetesen dühösek lettek Carterre, és a beszéd után teljesen össze voltak zavarodva.

 

Felhasznált anyagok:

http://www.titoktan.hu/_raktar/KommunistaKialtvany-DenesT-komment.pdf

http://www.bbc.com/culture/story/20150202-the-greatest-mistranslations-ever

http://www.oddee.com/item_99365.aspx

 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni a hasonló blogbejegyzésekről, akkor kövesd a Fordítóblog Facebook-oldalát, vagy iratkozz fel a blogra a blog.hu segítségével! 

Könyvekről, bloggertől, igazán: George Mann – Mechanikus London

(vélemény + interjú + nyereményjáték)

2017. június 09. - forditoblog

Sziasztok, molyok!

Múlt szerdán kezdetét vette a Könyvekről, bloggertől, igazán nevű új, közös rovat, amiben hat bloggertől olvashattok majd különböző könyvekről értékeléseket, s ha úgy adódik, nyerhettek is az adott regényből egy példányt a kiadók jóvoltából. Az első választottunk George Mann: Mechanikus London c. műve lett – lássuk, hogyan vélekedtünk róla.

Ezen kívül néhány kérdést is feltettem a fordítónak, Hudácskó Brigittának, a válaszait lent olvashatjátok.

received_1379436222151039.png

Mi is az a steampunk?

A steampunk az 1980-as évek végén jelent meg, és a neoviktoriánus stílusból merítkezik. A steampunk irányzatban íródott művek olyan alternatív múltat vagy jövőt ábrázolnak, ahol a gőz a fő hajtóerő, és a viktoriánus Anglia az uralkodó hatalom. A steampunkot a Leviatán-trilógia alatt szerettem meg, nagy kedvencem lett Scott Westerfeld trilógiája, így nagyon örülök, hogy magyarul is egyre több ilyen stílusú regény jelenik meg, például a Mechanikus London.

Röviden a regény világáról

A Mechanikus London a Newbury and Hobbes-sorozat első része. 1901-ben járunk a virágzó Londonban, ahol a tehetősebb polgárok léghajókon utaznak, illetve a Chapman és Villiers Légiközlekedési Társaság automatákat, robotokat tervez, amik bizonyos munkák elvégzésére már tökéletesen tudják helyettesíteni az embereket, például a felszolgálókat, pilótákat. A városban mindeközben egy különleges, Indiából behurcolt pestis pusztít: akik megfertőződnek, elvesztik a tudatukat, és zombihoz hasonló lényekké válnak. A regényben szereplő Angliát továbbra is Viktória királynő irányítja, aki a valóságban 1901. január 22-én elhunyt, viszont a regényben még novemberben is életben van egy lélegeztetőgép segítségével.

Két főszereplőnk Sir Maurice Newbury, Viktória királynő legjobb ügynöke, valamit Newbury asszisztense, Veronica Hobbes, akik a londoni rejtélyeken nyomoznak. Az első rejtély, aminek a végére kell járniuk, egy világító rendőr legendája, és a hozzá kötődő gyilkosságok.  Tizenkét évvel a regény cselekménye előtt néhány kisstílű tolvaj meggyilkolt egy rendőrt, majd egy hónappal azután, hogy a testet eltemették, egy világító rendőrt láttak feltűnni Whitechapelben, aki egymás után fojtotta meg azokat a tolvajokat, akik meggyilkolták a rendőrt. Miután az utolsó tolvaj is meghalt, a rendőrt nem látták újra, azonban most visszatért, és újabb áldozatokat ejt.

Nem sokkal azután, hogy a világító rendőr újra gyilkolni kezd, lezuhan egy léghajó, a Lady Armitage, amit egy automata vezetett. Minden utas meghalt, a lábuk a székekhez volt kötözve, és még a holland királyi család sarja is feltehetőleg a léghajón tartózkodott. Nem találták a léghajót irányító automata roncsait a vezérlőfülkében, pedig állítólag lehetetlen, hogy egy réz anyagból készült gépezet megsemmisüljön a kiütött tűzben. Vajon mi az oka annak, hogy a léghajó lezuhant? És van összefüggés a világító rendőr által elkövetett gyilkosságok és a Lady Armitage lezuhanása között? Ezekre a kérdésekre keresi Newbury és Hobbes a választ.

A fordítás nehézségei és a fordítói megoldások

A regény angol címe a „The Affinity Bridge” (vagyis „Kapcsolathíd”), míg a magyar cím „Mechanikus London” lett. A regény utolsó harmadában kerül elő egy kapcsolathíd nevű technológia, ami kulcsszerepet játszik az automaták körüli rejtélyben, és végül ez lesz az, ami összhangot teremt a rejtélyek között. Számomra az angol cím mintegy összefogja a regényben szereplő rejtélyeket, míg a „Mechanikus London”-ban ezt nem találjuk meg. Ugyanakkor a magyar cím értékesítési szempontból lehet előnyös, hiszen az olvasó automatikusan a Mechanikus narancsra asszociál, így már a vásárlás előtt el tudja helyezni egy környezetben a könyvet, és ami ismerős, az úgyis jobb, mint ami nem ismerős. Azonban nem sok kapcsolat van a Mechanikus London és az 1971-es Kubrick-film között, ez ne tévesszen meg senkit.

Ezt eltekintve szerintem jó és pontos fordítást olvashatunk, amit Hudácskó Brigittának köszönhetünk. Volt alkalmam összevetni a regény angol és magyar változatának bizonyos részeit, és felfigyeltem egy tendenciára. Mivel a regény cselekménye 1901-ben játszódik, előfordulnak régies kifejezések a szövegben, amiknek a fordítása feltehetőleg sok fejtörést igényelhetett. Például a photograph szó fordítása fotográfia lett, és látható, hogy a fordító igyekszik követni a régi nyelvhasználatot.

Miss Coulthard, may I enquire as to the identity of the person in your photograph?

Miss Coulthard, megkérdezhetem, hogy kit ábrázol a kezében lévő fotográfia?

Ugyanerre a tendenciára találhatunk példát a 158. oldalon, ahol a „was paid” magyar fordítása „keresmény” lett:

It was no wonder he had complained bitterly when the thing began to malfunction; the device had cost him more than Veronica was paid in a year.

Nem csoda, hogy annyira felháborodott, amikor az egység meghibásodott; az eszköz ugyanis többe került, mint Veronica egész éves keresménye.

Valamint a 140. oldalon láthatjuk, hogy az „at this hour” a régiesebb stílusú „ezen a kései órán” fordítást kapta:

They won’t be happy to see us at this hour, but I’m sure we’ll be able to talk them around.

Nem fognak örülni nekünk ezen a kései órán, de biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk győzni őket.

A régies szavak és kifejezések használata nélkül is megfelelő lett volna a könyv fordítása, azonban ezáltal egy új árnyalatot adott hozzá a fordító a magyar szöveghez, amivel még jobban a huszadik század eleji nyelvhasználat asszociációit kelti.

1.png

George Mann és az automaták

Mann mesterségesintelligencia-felfogásával nem értek egyet minden tekintetben. A regényben fontos szerepet játszanak az automaták, amiknek a kezdeti modelljei lyukkártyákkal működnek, illetve később megjelenik egy új technológia is. Ahogy Mr. Stokes mondta, „egyszerűen nem lehetséges”, hogy a gépezetek meghibásodjanak. „A gépezetek idestova hat hónapja vezetik a léghajókat, és ez alatt az idő alatt drámaian javultak a biztonsági mutatók. Akár nyolcvan százalékkal is!  […] Biztosíthatom önt, uram, hogy egyszerűen nem történhet meg, hogy az egység meghibásodjon. Ez fizikailag nem lehetséges.” (48. o.) – Egyrészt a drámaian javultak kifejezés magában hordozza azt az előfeltételt, hogy korábban nem voltak jók a szóban forgó gépek, másrészt személyes tapasztalatainkból úgy tudjuk, hogy egy gép meghibásodása meglehetősen gyakran elő tud fordulni. Stokes érvei gyengének hatnak ebben a kontextusban, ezt jobban meg kellett volna magyarázni.

Másrészt a kilencedik fejezetben, amikor Newbury és Veronica ellátogatnak abba a gyárba, ahol az automatákat készítik, láthatjuk, hogy a lyukkártyával működő gépezet képes egy papíralapú levél tökéletes lemásolására: „Newbury előrehajolt, kivette a lapot az írógépből, és összehasonlította az eredeti levéllel. Minden tekintetben ugyanolyan volt, még az eredetiben lévő hiba is szerepelt benne, a rosszul írt szót pedig egy sor X fedte.” – Ha jobban belegondolunk, láthatjuk, hogy ez a technika ellentmondásos. A másolás rendkívül nehéz feladat egy gép számára, attól függetlenül, hogy a másolandó szöveg kézírással készült-e, vagy nyomtatott, írógéppel írt szöveg. Kézírással írt szöveg esetén a betűk pusztán mentális kategóriák, nincs két olyan leírt betű, ami ténylegesen ugyanúgy nézne ki. Ha nyomtatott vagy írógéppel készített szövegről van szó, akkor sem képes egy gép tökéletesen felismerni a szöveget, gondoljunk csak arra, ha beszkennelünk egy lapot, majd utána a képi formátumot szövegessé konvertáljuk – tele lesz apró hibákkal. A valóságban nem létezik olyan technológia, ami tökéletesen felismerné a kézírással írt szöveget, és digitalizálni tudná azt. A captcha-szkriptek is ez alapján az elv alapján működnek, vagyis egy ilyen, az ember számára rendkívül egyszerű kognitív műveletet egy gép nem tud végrehajtani.

A könyv ennek ellenére nem tartalmaz magyarázatot a lyukkártyás modellek esetében erre a műveletre. A regény végén megjelenik egy új technológia, amellyel magyarázható lenne ez a művelet, de a jelenetben nem az új technológiát alkalmazzák.

A borító és a könyv grafikai elemei

Puha borítós könyvről van szó, ezért nagyon kellett vigyáznom arra, hogy olvasás közben ne legyen saláta a lapokból. Olvasáskor már a könyv második kiadását, vagyis egy új borítós példányt foghattam a kezembe – nagyon tetszik ennek a sötét, borongós hangulata, és kézenfekvő, hogy a steampunk két nagyon jellemző szimbólumát is megtaláljuk rajta, vagyis a léghajót és a könyvet keretező fogaskerekeket. A fejezetek jeleneteit is fogaskerék ábrák különítik el, és ezek is jól illenek a történet díszletéhez. Volt alkalmam belenézni az angol eredetibe is, és sajnálom, hogy a magyar kiadás elejéről kimaradt a léghajós ábra, hiszen ez jól illik a könyv világához.

covers_180359.jpg covers_437821.jpg
2012-es borító 2017-es borító

 

Kinek szól ez a regény?

Mindenkinek, aki szereti a steampunkot, vagy a rejtélyeket és a nyomozásokat. Elsősorban fiataloknak, fiatal felnőtteknek, lányoknak és fiúknak egyaránt, akik valamilyen módon vonzódnak a viktoriánus stílushoz vagy Angliához. Ajánlom felnőtteknek is, akik nem riadnak vissza a gőzzel működő gépektől, és egy kis kalandra vágynak.

Összességében

A Mechanikus London szórakoztató olvasmány, de eget rengető dolgok nem történnek benne. Egyszer olvasható könyv, de nem késztet arra, hogy újra a kezembe vegyem. A fent elemzett automatás témakörből adódó logikátlanságok, a cselekményvezetés megoldásai ügyes-bajosak, és a magyarázatok nem mindig kielégítőek, ennek ellenére megkedveltem Newburyt és Veronicát, izgultam, hogy lesz-e valami kettejük között, amire több utalást is elejtett a szerző. A könyv a Newbury és Hobbes sorozat első kötete, ezt több további kötet követi, amik egyelőre még nem olvashatók magyarul, de a könyv cselekménye lezárt, így ez nem jelent gondot.

3.png

A felmerülő kérdéseimmel megkerestem a fordítót, Hudácskó Brigittát, a válaszait itt olvashatjátok:

A regényben fontos szerepet játszik az „affinity bridge”, vagyis a „kapcsolathíd” – a regény angol címe is ez. Milyen fordítói döntés eredménye, hogy a magyar cím Mechanikus London lett?

Hudácskó Brigitta: Valószínűleg nem nagy spoiler, ha leírom, hogy az általad említett „affinity bridge/kapcsolathíd” voltaképpen egy forradalmian új „alkatrész” a regényben szereplő masinák felépítésében, ami lehetővé teszi, hogy a történetben leírt módon működjenek. Szerintem a cím érdekessége épp abban rejlik, hogy angolul kellően blikkfangos és viszonylag tág teret enged az értelmezésnek, a tényleges eszköz szó szerint fordításául választott „kapcsolati híd” kifejezés viszont – szerintem – nem képes ugyanerre. Abban a kontextusban, amikor a narratívából kiderül, hogy mire szolgál ez az alkatrész, szerintem megállja a helyét. Viszont ha a regény ezt a címet kapta volna, a „kapcsolat” azonnal a „relationship” jelentés felé terelte volna az értelmezést, és ez sokkal inkább sugalmazna romantikus vagy önsegítő tartalmat, mint azt, amiről ténylegesen szól a regény, és ez az első benyomás kialakításakor – amikor még nem láttuk a borítót vagy a fülszöveget – nem túl szerencsés. A Catcher in the Rye sem azt jelenti, hogy Zabhegyező, és mégis ezt szeretik a legtöbben, A rozsban a fogó szó szerinti fordítás pedig sokakat felháborított.

Mennyi kutatás előzte meg a regény fordítását?

H. B.: A zsánerirodalom fordításánál azt érdemes figyelembe venni, hogy még ha egy adott szerzői univerzum vagy sorozat első darabja is az adott szöveg, egy már létező (nyelvi) univerzumba érkezik. Ez esetünkben részben a viktoriánus kor, részben pedig a steampunk világa (még akkor is, ha szerintem ez a regény sokkal inkább álviktoriánus detektívregény, mint tényleges steampunk). A viktoriánus reáliák magyar megfelelői adottak voltak, és részben a steampunk elemek fordításai is, hiszen évek óta jelennek meg regények magyarul ebben a műfajban, így csak néhány olyan kifejezés – mint például az „affinity bridge” vagy a regényben szereplő zombivírus – megfelelőjét kellett megalkotni. Az utóbbi azért is érdekes számomra, mert a történetet olvasva mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy zombiszerű lények jelentik az egyik fő veszélyt a társadalomban, de senki nem nevező őket zombinak (pedig akár nevezhetnék is, hiszen a 19. század elejétől már használatos volt ez a szó), és a „plague” szót használják rá, ami specifikusan a pestist, általánosabb értelemben pedig valamiféle csapást, gyötrelmet jelent. Én a „pestis” mellett döntöttem, mert bár valóban nem a Yersinia pestis baktérium tevékenységéről van szó, de azt hiszem, a szóválasztás szimbolikája az eredetiben sem véletlen.

A magyar szövegben többször szerepelnek régies szavak, például a fotográfia. Milyen problémák merültek fel a régies szavak használatakor, és hogyan oldottad meg ezeket?

H. B.: Számomra igazából az egyetlen problémát az jelentette, hogy megmagyarázzam a kollégáimnak, a regény régies nyelvezetét nem saját kútfőből alkottam meg: a viktoriánus kor stílusát követve az angol szöveg is nagyon sokszor alkalmaz formális, keresett és számunkra valóban régiesnek tűnő szóhasználatot, elsősorban az egyik főszereplő, Newbury megszólalásaiban. Ez nyilvánvalóan a szereplő egyéni stílusa, modorossága, amit nem lehet elcsalni magyarul, csak azért, hogy frissebbnek tűnjön a szöveg. Az általad említett fotográfiát és hasonló példákat pedig reáliaként kezeltem – például magát a „photograhy” szót 1839-ben alkották meg, a második tag csak később kopott le róla, így magától értetődő volt, hogy a régies alak szerepeljen a szövegben.

Mennyire szeretted meg a steampunk zsánert?

H. B.: Ahogy említettem is, szerintem ez a regény inkább detektívregény, ami „nyomokban steampunkot tartalmaz,” így nem biztos, hogy lehet róla úgy beszélni, mint a műfaj tipikus képviselőjéről. Ezzel együtt vagy ettől függetlenül én magam rajongok a viktoriánus korért és minden érdekel, amit ez a kor inspirált, úgyhogy természetesen a steampunk is. Nemrég kezdtem el például Gail Carrigert olvasni, aki nagyon népszerű itthon is – valószínűleg így én vagyok az utolsó, aki felfedezte az írónő nagyságát, de ez semmivel nem csökkenti az olvasás élvezetét.

Köszönöm Hudácskó Brigittának, hogy válaszolt a kérdéseimre!
2.png

RÉSZTVEVŐ BLOGOK:

06. 07. – Kitablar
06. 09. – Fordítóblog
06. 11. – Könyvmánia.
06. 13. – Pandalány olvas
06. 15. – Lap lap után
06. 17. – Szegecsvár – Demi Kirschner

Ha érdekel a többi blogger véleménye, akkor ne felejtsétek el felkeresni a többi blogot!

 

***** Nyereményjáték *****

 

A Főnix Könyvműhely jóvoltából nyerhettek egy példányt a Mechanikus Londonból. A játékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint bejelentkezni az alábbi Rafflecopter-dobozba, és kitölteni a feladatokat. A játékban addig vehettek részt, amíg le nem jár a számláló a dobozban. Amint véget ér a játék, azonnal kisorsoljuk a nyertest, amit Facebookon teszünk közzé. Felhívjuk a figyelmet, hogy csak magyarországi címre tudjuk postázni a nyereményt.

Sok sikert!


a Rafflecopter giveaway

A könyv adatai:

Cím: Mechanikus Londoncovers_437821.jpg

Szerző: George Mann

Fordító: Hudácskó Brigitta

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalak száma: 300

Eredeti kiadás éve: 2008

Magyar kiadás éve: 2012

Goodreads-adatlapMoly-adatlapVásárlás a kiadó honlapjáról

A műfordító jogai és kötelességei

Beszámoló az SF Szakosztály beszélgetéséről

2017. május 21. - forditoblog

Milyen a jó műfordító, és mihez van joga? Elég, ha jól tud fordítani, vagy szükséges-e ezen kívül valamilyen további készség? Vajon van-e joga ahhoz, hogy a könyv címlapján szerepeljen a neve? És kié az utolsó szó, a szerkesztőé vagy a fordítóé? – Ezekről a témakörökről beszélgettek a meghívottak az SF Szakosztály A műfordító jogai és kötelességei című előadásán.

Az eseményen dr. Sohár Anikó műfordító és egyetemi oktató tett fel kérdéseket Galamb Zoltánnak, Lovecraft magyar hangjának, Kamper Gergelynek, akit főleg a Cassandra Clare-fordításokról ismerhetünk, Pék Zoltánnak, akit többek között Neil Gaiman könyveinek magyarra ültetéséről ismerünk, és Sziklai Istvánnak, aki Darren Shan A holtak vonulása-sorozatát fordította. A beszélgetők SF-szempontból járták körül a műfordítók jogait és kötelességeit, és osztották meg a tapasztalataikat a közönséggel. Az előadás keretéül az Európai Műfordító Egyesület meghatározása szolgált. Mindenekelőtt szükséges volt meghatározni azt, hogy vajon milyen készségek is szükségesek a műfordítási tevékenységhez. A válasz az, hogy nem elég egy idegen nyelv, a magyar nyelv és a szöveg célnyelvről forrásnyelvre történő átültetésének készsége, hanem arra is szükség van, hogy a fordító jó kommunikációs készséggel rendelkezzen, együtt tudjon működni a szerkesztővel, pontosan dolgozzon, és határidőre leadja a munkát.

Az Európai Műfordító Egyesület szerint egy haladó hivatásos műfordító a következőkre képes: teljes egészében meg tudja indokolni a fordítását, magáévá tud tenni egy fordítási szemléletet, képes az adott folyamatokon és módszereken kívül is döntéseket hozni, képes magas szinten és megfelelő módon alkalmazni különböző irodalmi stílusokat, legalább egy irodalmi műfajnak szakértője, képes komplex irodalmi technikákat alkalmazni, illetve létre tud hozni célnyelvi szövegeket többféle stílusban. Ezenkívül képes saját szövegét analitikus-kritikus módon, kiadási szinten lektorálni, ismeri a célnyelvi kultúra műfordítási hagyományait, ismeri a kiadók profilját, részt vesz a fordítással kapcsolatos szakmai vitákban, van kapcsolati hálózata, teljes körű didaktikai készségekkel rendelkezik, képes kulturális vállalkozóként működni, képes fordítási megbízásokat szerezni és paratextusokat írni, képes fordításokat szisztematikusan értékelni, képes kiválasztani az értékelés megfelelő szempontjait, képes a fordításkritikára, valamint meg tudja ítélni a fordítók színvonalát.

Már az esemény kezdete előtt elkezdődött a vita arról, hogy ki hogyan fordított verset, nehéz-e verset fordítani. A résztvevők közül sokan vágták lírába a fejszéjüket – többnyire úgy, hogy az regényben szereplő versbetét volt. Számomra nagyon érdekes volt megtudni azt, hogy régen a magyar szakon kötelező volt verstan órán verset fordítani. Az utolsó vizsgán a hallgatóknak háromféle típusú verset kellett magyarra átültetniük, és csak az kaphatott ötöst, aki a különböző stílusú verseket megfelelően tudta visszaadni magyarul. Ezt nagyon meglepő volt hallani, mivel a saját tanulmányaim közben már nyoma sem volt hasonló oktatásnak. A következő kérdés pedig ebből következett: ha ott van a szövegben egy versbetét, amit már többen lefordítottak korábban, akkor joga van-e a fordítónak újra lefordítani, vagy fel kell használnia a korábbi fordítások egyikét? Elhangzott, hogy ez a kevés kiadói döntés közé tartozik, de a műfordítónak természetesen joga van újra lefordítani a részletet.

img_0902.JPG

A megindoklás témaköre számomra nagyon érdekes – a szakfordítóképzésen is mindig indokolni kellett a fordítói döntéseket, és igyekeztem hozzászokni ehhez a szemlélethez, de bevallom, a fordítás során soha nem gondolkodom az indokláson, csak dolgozom, és utólag igyekszem valamilyen indoklást kitalálni, bármilyen szövegről is legyen szó. Az Európai Műfordító Egyesület meghatározásában is szerepel az, hogy a haladó hivatásos műfordítónak meg kell tudnia indokolnia a döntéseit. Ha kell, akkor persze, megcsinálom, de ez számomra szörnyen feleslegesnek tűnik. Vagy jó, vagy nem jó, vagy szeretik olvasni szöveget, vagy nem szeretik olvasni. Az, hogy az indoklás kinek szól: esetemben főleg annak a lektornak, aki a fordítást esetleg kevésbé jó pontszámmal értékeli, és igyekszem magyarázatot adni a felsorolt javításokra, vagy ha a megrendelő módosítást kér az anyagban, de a fordítóiroda nem beszél magyarul, akkor számára angolul kell indoklást adni arról, hogy milyen módosítások történtek a szövegben. A jelenlévő fordítók is úgy gondolták, hogy főleg a szerkesztőnek szükséges indoklást adniuk a fordítói megoldásokról.

A beszélgetők egyértelműen úgy vélték, hogy nem érdemes lábjegyzetet használni a fordításban, viszont én kifejezetten zseniálisnak gondolom azt, ahogy A varázslók-sorozatban alkalmazta a lábjegyzetelést dr. Sámi László. Rengeteg helyen találunk magyarázatot a fordítás indoklására, a fordító leírja, ha valamilyen nyelvi játékot nehezen tudott átadni, és további háttérinformációkat oszt meg az olvasóval. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, amikor olvastam. Természetesen a lábjegyzetek ellen szóló érv az lehet, hogy megakasztja az olvasót a történetben, de ez is inkább egy trend lehet, ami a kiadók kérésére alakult ki, és mivel a legtöbben ezt követik, ezért nem szokás eltérni tőle.

Az SF-regények fordítása során felmerülhet a honosítás kérdése is, vagyis az, hogy egy-egy nyelvi reáliát hogyan ültetnek át a fordítók a célnyelvi szövegbe. Nyelvi reália lehet egy márkanév, a társadalmi berendezkedésre használt szakszavak, vagy az, amikor az író egy egyedi tárgyat vagy fajt alkot. Ezeknek a fordítására különböző stratégiák léteznek. Felmerült a latin és az ógörög szavakhoz történő visszanyúlás, de abban egyetértettek a résztvevők, hogy a latin gyökerekre nincs feltétlenül szükség, ha egy új tárgy vagy fogalom elnevezésére kell magyar szót keresni. Ha az angol forrásnyelvi szövegben angol eredetű szó szerepel, akkor a magyar célnyelvi szövegben magyaros szót alkotnak, ha esetleg héber fogalmat használ az eredetiben a szerző, akkor egyszerűen átírják, transzliterálják a magyar nyelv szabályai szerint.

Kissé negatív volt a résztvevők véleménye arról, hogy vajon az átlagolvasó figyel-e arra, hogy ki fordította a könyvet. Személyes tapasztalatom viszont az, hogy egyre többen figyelnek arra, hogy ki fordított egy szöveget, mennyire volt jó a fordítás. Minden fordító máshogy dolgozik, és aki azonosul az egyik szöveg stílusával, az nem biztos, hogy egy másik szerző stílusát is ugyanolyan jól át tudja venni. Ezt egyre inkább felismerik az olvasók, amire például a molyos közösséget hoznám, ahol nemcsak a kiadók és az írók munkáját éri kritika, hanem a fordítók munkáját is. A műfordítónak pedig ahhoz is joga van, hogy a könyvön a neve a címlapon szerepeljen. A műfordítók megbecsültsége egyre nagyobb hangsúlyt kap, amit a Könyvfesztiválon először átadott Jeromos oroszlánja-díj is bizonyít: a díjat az a kiadó kaphatja, aki támogatja a műfordító tevékenységét, és ebben a műfordító nevének címlapon szerepeltetése is szerepel.

Ugyan szakfordításból már lehet pár éve diplomát szerezni, nagyon jó hír, hogy a Pázmányon a műfordító szakirányú továbbképzés mellett már tervezik elindítani a műfordító mesterszakot is néhány éven belül. Jelenleg a tanterv összeállításánál tartanak. Az új fordítói nemzedéknek tehát reméljük, hogy hamarosan lehetősége lesz ezen a mesterszakon is bővítenie az ismereteit. Mentorálást sajnos a jelenlévők nem szívesen vállalnak, de reméljük, a műfordító mesterszak mihamarabb megvalósul, és a leendő műfordítók már mesterszakos végzettséget is szerezhetnek.

Nagyon érdekes témakörök merültek fel ezen a beszélgetésen, és örülök, hogy jelen lehettem, engem is elgondolkodtatott az esemény. Valójában egy puszta véletlennek köszönhetem, hogy hallottam róla, és sajnos az a benyomásom, hogy az esemény népszerűsítése nem kapott megfelelő hangsúlyt, ezért az érdeklődőknek vagy a szakmával ismerkedőknek szinte esélyük sem volt arra, hogy tudjanak róla. Annak, hogy kevesen voltak jelen, több oka lehet: a szervezők nem a megfelelő csatornán hirdették az eseményt, vagy egyáltalán nem hirdették, esetleg az embereket nem érdekli se a sci-fi, se a fordítás – ebben viszont kételkedem, hiszen a Könyvfesztiválon az Agave, a Fumax és a Gabo akkora tömeget tudott vonzani a sci-fis előadásra, hogy még a plafonról is csüngtek az emberek. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha a szervezők megtalálnák a megfelelő csatornát arra, hogy legközelebb tájékoztassák a potenciális érdeklődőket, mert egészen biztos, hogy vannak ilyen emberek.

 

Felhasznált anyagok:

Referenciakeret a műfordítók oktatásához és képzéséhez: http://petra-educationframework.eu/hu/level/

Mennyire ismered a régi magyar szavakat? – Kvíz

2017. május 13. - forditoblog

Kíváncsi vagy, mennyire ismered a régi magyar szavakat? Ebből a kvízből megtudhatod!

A fordítói szakmának is elengedhetetlen eleme a magyar nyelv kiváló ismerete, így érdekességként hoztam egy kvízt a régi magyar szavakról. Remélem, a kedves látogatónak is hasznára válik a kvíz, és megismer néhány érdekes szót belőle, amik az évek során kikoptak a beszélt nyelvből.

A szavakat a Régi magyar szavak magyarázó adatbázisából gyűjtöttem, de ennek kitöltés közbeni  használata  diszkvalifikációt von maga után! :)