Hogyan lett a delfinből cselle? – Arany János fordítói megoldásai

Beszámoló a Műfordítók egymás közt című beszélgetésről

2017. szeptember 17. - Termosz

Könyvek Diadalíve címmel kortárs irodalmi programsorozatot szervezett a Supka Géza Alapítvány, így szeptember óta a WestEnd City Center bevásárlóközpont aluljárójában irodalmi előadások kapnak helyet. A programsorozat keretében gyerekeknek és felnőtteknek szóló előadásokat egyaránt találhat a közönség. A rendezvénysorozatot az Arany János-emlékbizottság is támogatja, így nem véletlen, hogy a szombaton elhangzott műfordítás témájú beszélgetés is kapcsolódott a 200 éve született költőhöz.

„Egyáltalán nem lenne meglepő és rossz dolog, ha egy könyv borítóján rajta lenne a szerző alatt majdnem ugyanakkora betűkkel az is, hogy ki fordította le magyarra” – ezzel a gondolattal indult a beszélgetés

A Műfordítók egymás közt című beszélgetésen Gerevich András kérdezte Nádasdy Ádámot és Mesterházi Mónikát a műfordításról. Mivel az Arany-emlékév kapcsán szerveződött a beszélgetés, ezért bevezetésként a résztvevők azt elevenítették fel, hogy miként ismerkedtek meg Arany Jánossal, mi az első emlékük róla, és mit jelent számukra ma az ő költészete. Minden gyerek megismerkedik Petőfi Arany Lacihoz írt versével, így nem véletlen, hogy Mesterházi Mónikának is ez a mű jutott először eszébe Arany János neve kapcsán. Egyetemista évei alatt részletesen foglalkozott Arany Jánossal, és a költő látásmódja a mai napig elgondolkodtatja. Nádasdy Ádám gimnazista korában Arany balladáit szerette leginkább, amelyekre az erősen rímelő, ritmizáló hangulat és refrénekkel teli szerkezet jellemző. Nádasdy az egyetemen anglisztikával foglalkozott, és amikor Shakespeare-t tanulták, akkor néha-néha összevetette az eredetit az Arany-fordításokkal. Az is kiderült, hogy Shakespeare fordítása kapcsán mindenki puskázott németből, mivel az egy megbízható nyelv: a der, die, das névelők egyértelműen meghatározzák a nemet.

arany.png

Természetesen felmerült a kérdés, hogy hány Hamlet-fordítás létezik ma? Nádasdy Ádám kapásból kilenc nevet felsorolt: Jánosházy György, Mészöly Dezső, Eörsi István, Zigány Árpád, Telekes Béla, Arany János, Kazinczy Ferenc, Nádasdy Ádám, Vajda Péter. Kazinczy fordítása volt az első: ő németből fordította a drámát, és a magyar szöveget prózába ültette. Ez egy módosított darab, Nádasdy szerint az átdolgozott változatot a romantika ízlésének megfelelően alakította át Kazinczy.

Nádasdy Arany Shakespeare-fordításainak tanulmányozása során a Buda halálát is elővette. Rendkívül élvezte, de azért is, mert ő nyelvész, és azt vizsgálta meg benne, hogy Arany hogyan igyekezett 1850-ben rekonstruálni egy olyan magyar nyelvet, amelyen íródnia kellett volna egy ilyen régi népi eposznak. Különösen érdekes, hogy igyekezett elkerülni az idegen, latin eredetű szavakat, hogy az olvasó azt képzelhesse, hogy a szöveg abban az időben jött létre, amikor még kereszténység sem volt.

img_1442.JPG

Mesterházi Mónika megemlítette, hogy Arany Jánosnak eredeti látásmódja volt, és gyakran összevont dolgokat, hogy a tömörségre törekedjen. Nádasdy ezt a Szentivánéji álomból vett példával egészítette ki: a drámában Arany János egy ponton az 'álkodás' szót használta, amely a saját találmánya. Ilyen magyar szó nincs, viszont mindenki érti, miről van szó, hogy „ál módon való viselkedést” értünk alatta. Angolul a ’cunning’ szerepel, ami ravaszkodást jelent, és egy bevett szónak számít. Továbbá a delfin kérdését is érdekesen oldotta meg Arany: úgy döntött, hogy legyen a neve cselle, hiszen csak úgy cselleng a vízben ide-oda. Lábjegyzetben ezt meg is kellett magyaráznia, mert senki nem ismerte a szót.

„Jer csak jer, édes Puck; jut még eszedbe,
Midőn leültem egyszer a fokon
S hallék egy cselle hátán hableányt,
Ki olyan édes dallamot lehellt,
Hogy a bősz tenger nyájas lőn dalára,
S több csillag őrülten rohant le, hogy
A hableány zenéjét hallja?”

– Shakespeare: Szentivánéji álom, fordította: Arany János 

Ezután néhány rövid gondolat erejéig előkerült Arany polgári foglalkozása is. A régi nagyok közül egyedül Arany nem volt újságíró. Petőfi, Vörösmarty, Ady mind foglalkoztak újságírással, Arany viszont középiskolai tanár volt, soha nem dolgozott olyan igazi „sajtópatkányként”. Petőfi azért is volt újságíró, mert őt érdekelte az aktuálpolitika, Arany azonban próbálta távol tartani magát a politikától. Arany továbbá rengeteg pozíciót betöltött, adminisztratív vezetői pozíciókat vállalt.

Nádasdy nem szerette volna Arany hagyományát követni a Shakespeare-fordításokat illetően. Azt szerette volna, ha saját munkájában semmi nem marad ugyanaz, mint Arany megoldása, ettől elzárkózott. Olyan is elő szokott fordulni, hogy egy színházi rendező összeolvaszt két fordítást, és visszacsempésznek Aranytól bizonyos sorokat a szövegbe. Ilyenkor nem egy-egy sort, hanem jeleneteket emelnek át. Eörsi István arra kapott megbízást először, hogy egy ötvözött fordítást hozzon létre, amelyben megtartotta a korábban már jól lefordított részeket, és csak ott változtatott, ahol szükséges volt tovább alakítani a szövegen. Ez nem volt szerencsés, ezt utólag maga is elismerte, és lefordította a teljes szöveget is.

A közönségigény is megváltozott az utóbbi évtizedekben. A színházból nagymértékben eltűnt a kosztüm és a díszlet, a király sem visel koronát vagy kardot, sokszor szimplán egy öltönyös ember. Színházba ma már a lélektani libikókáért megy az ember, nem a kosztümért – hogy azt nézze, ahogy egymást utálják a szereplők, vagy szeretik egymást, és a darab végére megutálják egymást.

img_1456.JPG

A tegezés-magázás kérdése is érdekes kérdéskör Shakespeare-nél. Bár mára már eltűnt a tegezés az angolban, és csak a magázó forma maradt, Shakespeare korában még egyaránt létezett tegező és magázó forma is, az Arany-fordításoknál pedig csak tegező formákat találunk. Nádasdy szerint nem lehet, hogy Arany ne látta volna ezt a különbséget, és ezért fordított volna mindenkit tegezve. Ettől a megoldástól sokkal meseibb és középkoribb hangulatot kelt. Nádasdy ezt azonban visszaállította saját fordításaiban, hiszen nem lehet az, hogy felnőtt férfi egy ismeretlen hölgyet letegezzen.

Mesterházy Mónikának is gyakran problémát okoz a tegezés-magázás kérdésköre. Ilyenkor az segít neki döntést hozni, hogy egy regényben gyakran előfordul, hogy kimarad 1-2 hét, és ha nagyon muszáj, akkor eldönti, hogy mikor lehetett egy olyan jelenet a regény során, amikor a szereplők összetegeződhettek.

A tanulságos beszélgetést felolvasással zárták a szereplők. Nádasdy a saját Hamlet-fordításából olvasott fel egy részletet. Elmondta, hogy mestere, Ruttkay Kálmán szerint ő túlzottan könnyűvé teszi a közönség dolgát, de később rájött, hogy pont az ellenkezője igaz, mivel a közönség kénytelen odafigyelni arra, hogy mit hall, és muszáj megértenie. Mesterházi Mónika pedig egy Louis MacNeice-versről készített fordítását olvasta fel, amely magyarul Tükröződések címen jelent meg. Elmondta, hogy a versben azt az érzetet szerette volna megteremteni, mintha az olvasó egy kaleidoszkópban lenne. Nagyon sokszor le kellett rajzolnia, és sok változatban létezett a szöveg, mire létrehozta a végleges változatot.

 

A Könyvek Diadalíve további programjai:

http://aranylaz-kie.hu/kortars-irodalom-eve-programjai

Ha tetszett a cikk, kövesd te is a Fordítóblog Facebook-oldalát!

Feliratkozás a Fordítóblog hírlevelére

* = kötelező

Történelmi kalandozások: Az első szláv fordítás

2017. augusztus 16. - Termosz

Cirill és Metód a szláv írásrendszer megalkotásával írták be magukat a történelembe. Ez szorosan összefonódik az egyik első fordítás megalkotásával, vagyis a szent szövegek szláv nyelvre történő átültetésével. A IX. század végén létrejött óegyházi szláv nyelv Bizánc támogatásának köszönheti létét. Ez alkalommal ennek a fordításnak a történetének jártam utána, hiszen ez is tartogat érdekességeket.

cultura-sv-kiril-i-metodij.jpg

A IX. századig a szlávok kevés kapcsolatot tartottak fenn az antik civilizációval. A kilencedik század közepén az a valódi veszély leselkedett Nagymoráviára, hogy a frankok és a bolgárok felosztják maguk között az országot. Rasztiszláv herceg, Nagymorávia keresztény uralkodója arra törekedett, hogy kiszabaduljon a keleti frank befolyás alól, és egyházi és politikai függetlenséget szerezzen. 862-ben fontos lépést tett: arra kérte III. Mihály bizánci uralkodót, hogy küldjön misszionáriusokat a hazájába, hogy a keresztény hitet szláv nyelven terjesszék. A morva papok ugyanis csak latinul tarthatták meg a miséket, azonban ezt az átlagember nem értette. A herceg tehát azt kívánta elérni, hogy a görögökhöz hasonlóan a szent szövegeket a saját anyanyelvükön hallhassák az ország lakosai.

A diplomatikus, kulturális és vallási misszióra leginkább Cirill és Metód bizonyultak megfelelőnek. A macedóniai, Szalonikiből származó testvérek beszéltek görögül, és kiválóan ismerték az azon a területen beszélt óbolgár nyelvet. Metód a macedóniai szláv provincia vezetője volt, és 860-ban ő és a fivére diplomatikus misszión vettek rész a kazároknál, az Alsó-Volga területén. Cirill, eredeti nevén Konsztantin, Konstantinápoly egyik legjobb tudósa volt, és különösen tehetségesnek bizonyult a nyelvek elsajátításában. A kazároknál nagyon gyorsan megtanult héberül, arabul és kazárul.

1024px-san_clemente_fresco.jpg

Cirillről és Metódról készült freskó San Clemente-ben

Cirill tehát érdeklődni kezdett, hogy a morva lakosoknak van-e írásrendszerük, hiszen ha nincs, az olyan lenne, mintha eretnekséget követne el azzal, hogy lefordítja a szövegeket. A történetírója azonban azt mondta neki, hogy ha az írásrendszer kitalálására adná a fejét, akkor a Mindenható egész biztosan a segítségére sietne. Az, hogy a szlávok számára készített ábécé Isten munkája volt, a következők miatt volt fontos. Abban az időben a civilizáció első jele a saját írásrendszer megléte volt. A római papok azonban abban hittek, hogy csak a héber, a görög és a latin nyelveket lehet imádkozásra használni. Cirill nem szerette volna, hogy eretneknek tekintsék azért, mert lefordítja a szövegeket az akkori nemzeti szláv nyelvre, így kivívta az uralkodó és a pátriárka bizalmát és védelmét. Történetírója még isteni bizonyítékot is szolgáltat neki: mivel maga Isten fedte fel a szláv betűket Cirill előtt, ezért nem vádolhatták eretnekséggel.

Úgy tartják, hogy Cirill találta fel az úgynevezett glagolita ábécét. A glagolita ábécé valódi eredete ismeretlen, azonban úgy tartják, hogy az óbolgár szláv dialektushoz illesztették, és hogy a görög minuszkulák alapján készült, vagy a görög írott kisbetűk alapján latin és héber jelek hatása is érződik rajta.

_-.png

Glagolita betűkkel írt imádság

Így, hogy már rendelkezésre állt az írásrendszer, Metód segítségével Cirill le tudta fordítani a Szentírást, a zsoltárokat és bizonyos liturgiakönyveket ószlávra. Az írásrendszerrel és a lefordított anyaggal 863-ban útra keltek a távoli Nagymoráviába, ahol Rasztiszláv fogadta őket. A Konstantinápolyban megkezdett fordítási munkát tovább folytatta. Cirill több szlávnak is bemutatta a vallási szertartásokat, és hamarosan már a teljes misét ezen a nyelven tartották.

Elővigyázatossága ellenére azonban az új liturgikus gyakorlatot erősen kritizálta a római papság és a salzburgi érsek. Ezután nem sokkal Cirillt és Metódot Rómába szólította a kötelesség, és mire odaértek, addigra már II. Adorján pápa uralkodott, aki igazi hősként fogadta őket. A pápa hivatalosan is elismerte a szláv liturgiát, és érseki rangot adományozott nekik.

Két évvel később, 869. február 14-én halt meg Cirill Rómában. Metód folytatta munkáját a szlávok megtérítése terén. Később őt is börtönbe zárták. Metód a pápa pártfogásával kiszabadult, azonban a szláv liturgiát addigra betiltották. Néhány évvel később meghalt, a temetési szertartás pedig latinul, görögül és szlávul zajlott. Haláluk után a két testvért szentté avatták, és a Szlávok apostolai nevet kapták.

A cirill ábécét nem Cirill hozta létre, hanem a glagolitából alakult ki. Metód halála után tanítványait elűzték őket Nagymoráviából, és az első bolgár birodalomba menekültek. Ott hozták létre a cirill ábécét. A glagolita egyszerűbb formájának, vagyis a cirill ábécé megalkotását Kliment Ohridszkinek tulajdonítják.

cursive_russian_alphabet.png

Cirill ábécé

A katolikus szlávok tovább használták a glagolita írásrendszert, mint az ortodox szlávok, akik a tizenharmadik században cirill írásrendszerre tértek át. Az orosz, a belorusz, a macedón, az ukrán, a bolgár és a szerb ábécék a régi cirill írásmódból alakultak ki. A glagolita írásmód megalkotása jelentős szerepet játszott a szlávok történelmében. Úgy tartják, a glagolita írásmódot néhány dalmáciai katolikus egyházközösségben még mindig használják. Cirill és a bátyja segítségével érhette el az óegyházi szláv nyelv az irodalmi nyelvi szintet.

 

Ha tetszett a cikk, kövesd te is a Fordítóblog Facebook-oldalát!

Feliratkozás a Fordítóblog hírlevelére

* = kötelező

8 érdekes dolog a máltai tömegközlekedéssel kapcsolatban

2017. augusztus 01. - Termosz

1_kep_1.png

Nemrég Máltán töltöttem egy kis időt, és nagyon sok érdekességgel találkoztam az országban, amiket szeretnék bemutatni nektek. A máltai tömegközlekedés tartogat néhány meglepetést, ha az ember először jár az országban, mindenesetre a hatalmas dugók és az, hogy a sofőrök mindenkinek dudálnak, ismerős lehet a déli országok látogatóinak. Egyik nap, miközben a buszon zötykölődtem egy egyórás helyett kétórásra nyúlt úton, összeszedtem a gondolataimat, és leírtam, mit is találtam furcsának a máltai tömegközlekedésben.

1. Bal oldali a közlekedés

Máltán az Angliában megszokott módon bal oldali közlekedés fogad, ami egyben azt is jelenti, hogy az út ellenkező oldalán kell felszállni a buszra. Összefutottam olyan turistával, aki ahelyett, hogy délre utazott volna, a sziget északi oldalán kötött ki, mert az út rossz oldalán szállt fel. Úgyhogy légy résen! A gyalogátkelőhelyeknél, vagy az úton átkelésnél is vigyázni kell, először jobbra kell nézni, amit néhány helyen ki is írtak az aszfaltra.

2. A buszt le kell inteni

A buszok általában nem állnak meg automatikusan minden megállónál, jelezni kell nekik, ha fel akarsz rá szállni. Ha senki sem int a sofőrnek, akkor szimplán továbbhajt, azt feltételezve, hogy az emberek nem arra a járatra vártak.

3_kep.png
3. Araszolgatás

A nyári időszakban hatalmas dugók vannak, éppen ezért lehetséges, hogy az eredeti utazási idő akár a duplájára növekszik. Málta egyik jellegzetessége a szűk, összevissza kanyargó utcák, ezért nem is csoda, hogy ilyen dugók alakulnak ki.

4. Késés

A közlekedési dugókból kifolyólag a buszok néha teljesen véletlenszerűen érkeznek meg, nem a menetrend szerint. Érdemes azonban hamarabb kimenni a buszmegállóba, mert van, hogy néhány perccel korábban érnek be.

5. Egyetlen ajtó

Máltán a buszok többségén csak egy ajtó van, így ha valahol le szeretnél szállni, akkor át kell verekedned magad az utasokon. Szerencsére van néhány olyan jármű, ahol középen is van ajtó – ezeket kizárólag a leszállásra használják.

5_kep.png
6. Néha szörnyen hideg van a buszokon

A buszokon légkondi működik, ami nyáron a délutáni és esti órákban már kellemetlenül hideg, ezért érdemes egy kendőt vagy pulcsit magaddal vinned, amit felvehetsz akkor, ha fázol. Egész biztosan hasznát fogod venni!

7. Nem mindig lehet felszállni

Ha tele van a busz, akkor lehetséges, hogy nem fog megállni egy megállóban, vagy csak egy meghatározott számú embert enged felszállni a sofőr.

8. Időigényes

A buszozás Máltán egy rettentő időigényes folyamat, és biztosan nem annyi időbe telik az út, mint a menetrend szerint. A buszok jobb esetben félóránként, rosszabb esetben óránként járnak. Illetve az is megtörténhet, hogy a buszra egyszerűen nem lehet felszállni, és elhajt előtted, ilyenkor pedig meg kell várnod a következő járatot.

2_kep.png

Összességében

Máltáról hazatérve az ember megtanulja értékelni a BKK-t, mivel az szinte mindig pontosan érkezik, nem maradnak ki buszok, bárhonnan el lehet jutni bárhova, és éjszaka sem hal meg az élet a tömegközlekedés tekintetében. Érdemes tehát felkészülni Máltán a sziget méretéhez képest a hosszú utazási időkre, a mindenhonnan késő buszokra és a légkondi miatti hidegre. A heti bérletet viszont még így is megéri megvenni, mivel elég olcsó, és ha kellő időt tudsz szánni az utazásra, akkor a fontosabb, turisták által felkeresett helyekre mind eljuthatsz.

 

További információ

Máltán nemcsak vonaljegyet lehet venni, rendelkezésre áll heti és havi bérlet is, vagyis az úgynevezett tallinja card, amelyet akár a reptéren is megvásárolhatnak a turisták.

A jegyekről további információ ebben a cikkben olvasható: https://www.publictransport.com.mt/en/bus-card-and-ticketing

A buszok menetrendjeiről ezen a honlapon lehet tájékozódni: https://www.publictransport.com.mt/en/

 

Ha tetszett a cikk, kövesd te is a Fordítóblog Facebook-oldalát!

Te is szeretsz utazni? Ha most először foglalsz szállást az Airbnb-n, akkor 10 100 Ft utazási kreditet adok neked!

Feliratkozás a Fordítóblog hírlevelére

* = kötelező

4_kep.png

4+2 dolog, amit érdemes tudnod a szakfordítói piacról

2017. június 25. - Termosz

Érdekel a fordítás, de úgy tűnik, mintha semmit nem tudnál a szakfordítói piacról?

Most nem csak arról beszélek, hogy az egyetem elvégzésével a kezdő fordítók nem tudják, merre induljanak el, vagy egyáltalán hol lehet munkát keresni a piacon. Inkább arról, hogy már az egyetemen sem adják meg mindenhol a segítséget a hatékony munkakereséshez, és az érdeklődőknek semmilyen forrás nem áll rendelkezésükre az interneten.

Az elmúlt években több olyan szakfordító-hallgatóval vagy nyelvszakossal beszéltem, akik szerettek volna belépni a fordítói piacra, de nem kaptak megfelelő ismereteket arról, milyen irányban kellene tovább haladniuk. Ez a cikksorozat tehát azoknak szól, akik most ismerkednek a fordítói szakmával, és nem tudják még, merre induljanak pontosan, vagy eluralkodott rajtuk a fordítói „kapunyitási pánik”.

Először tisztázzunk néhány alapvető tényt a szakfordítói piacról.

1. A megbízások útja egy szörnyen kacifántos lánc

A szakfordítói piac nagy része néhány nagyobb fordítóiroda kezében van, és a maradék rész több tízezer kisebb fordítóiroda és szabadúszó között oszlik szét.

A Translators Association of China szerint körülbelül 640 000 fordító dolgozik ma aktívan a világon. Ezek a fordítók állhatnak egy cég alkalmazásában, vagy vállalhatnak megbízásokat szabadúszóként fordítóirodáktól és/vagy közvetlen ügyfelektől.

A nagy fordítóirodák sokszor kis fordítóirodákat bíznak meg egy-egy munka elvégzésével, illetve kiadhatják közvetlenül a szabadúszóknak is a munkát.

Ezáltal hosszú láncok alakulhatnak ki, és mindig az nyer a legkevesebbet, aki a lánc végén áll.

A megrendelő megbízhat egy mamutvállalatot, ami kevesebb pénzért továbbadja a munkát egy kisebb irodának, ami még kevesebb pénzért továbbadja egy még kisebb irodának, majd innen kerül még ennél is kevesebb pénzért egy szabadúszóhoz.

Vannak olyan szabadúszók is, akik több munkát vállalnak, mint amennyi a saját kapacitásukba belefér. Ilyenkor kiadhatják alvállalkozóknak a munkát, amit többnyire az outsourcing elnevezéssel illetünk. Így tehát a szabadúszó után is állhat egy láncszem.

A lánc bármeddig folytatható. Mindig az nyer a legtöbbet, aki jó helyet foglal el benne.

Ez az egész valahogy így néz ki egy ábrán:

grafika.png

 

2. Nem biztos, hogy érdemes ritka nyelvet választani

Sokszor felmerül a kérdés, hogy érdemes-e ritka nyelvet választani elsődleges idegen nyelvként.

Ha ritka nyelvről van szó, akkor úgysem dolgozik sok fordító rajta, nem? Éppen ezért biztos, hogy lesz munkám – gondolhatod.

Általában a ritka nyelvekből kevés fordító dolgozik, viszont kevés munka is akad, így lehetséges, hogy nincs is szükség több fordítóra. Ezt nehéz megállapítani, mivel nincsenek publikus adatok, a fordítási munkák nagy része titoktartás alatt áll.

Viszont az megállapítható, hogy a ritka nyelvekről általában hullámszerűen érkezik a munka, nem lehet rá állandóan számítani. Emiatt úgy gondolom, hogy érdemes több lábon állni, és egy gyakori nyelvet is fordítási szinten elsajátítani, hiszen a nagy nyelvekből folyamatosan lehet számítani a munkára. Illetve lehet további tevékenységeket is űzni, például az adott idegen nyelvnek a tanítása, idegenvezetés, ha úgy látszik, hogy van rá igény.

A másik nehézség a kis nyelveknél, hogy nem lehet hivatalos keretek között fordítói szakot végezni rajtuk. A szakfordításhoz azonban vagy szakfordítói végzettségre, vagy szakfordítói vizsgára van szükség.

Sokan azt csinálják, hogy más nyelvből végzik el a szakfordítóképzést. Hiszen a technikát kell elsősorban elsajátítani, és ez alkalmazható egy másik nyelv esetében is.

Amennyiben ebből a ritka nyelvből  van egyetemi filológiai szak, akkor érdemes körbenézni ott is, mivel gyakran indítanak hallgatóknak szóló fordítói szemináriumokat. Ez azonban nem ad fordítói végzettséget, csupán a tudás mélyíthető vele.

De akkor milyen nyelvek a legnépszerűbbek? Mi az, amivel biztosan lesz elég munka?

Az ethnologue.com szerint közel 6800 nyelv létezik ma, így tehát bőven van választék, az interneten a leggyakrabban használt nyelvek pedig a következők: angol, kínai, spanyol, arab, portugál, indonéz/maláj, japán, orosz, francia, német (az internetworldstats.com szerint).

3. Specializálódni kell

A nyelvválasztáson kívül az is rendkívül fontos, hogy milyen szakterületben mélyed el valaki.

A legtöbb munkát termelő területek a műszaki, az informatikai és a marketing területek. Nagyon erős a hivatalos iratok fordításának piaca, az EU-s, a gazdasági, a bírósági és a hatósági szövegek, az orvosi vagy gyógyszerészeti szövegek piaca.

Ezenkívül azonban számos kisebb szakterület is létezik: agrár, videojátékok, HR, zeneipar, oktatási anyagok, vegyipar stb.

Érdemes specializálódni egy-két területre, amelyeken kellő szakmai jártassággal rendelkezel. Azt is végig kell gondolnod, hogy milyen szövegtípust vagy szakterületet nem vállalsz semmilyen körülmények között, mert nem vagy jártas benne.

Ritka nyelvek esetén nem szükséges specializálódni, mivel mint már említettem, ezeken kevés munka akad.

background-about-science_1284-699.jpg

Designed by Freepik

4. A fordítói tevékenység vállalkozás

A fordítók, tolmácsok, lektorok általában nem egy-egy cég alkalmazásában állnak, hanem vállalkozóként vagy cégként számláznak a megbízók felé. Magyar viszonylatban ezt KATA-s egyéni vállalkozásként szokták megoldani a kedvező havonta befizetendő díjak és az adminisztrációs egyszerűség miatt.

5. CAT-eszközök nélkül már nem állnak szóba senkivel

A fordítások többsége CAT-eszközben, vagyis fordítástámogatási eszközben történik.

A Magyarországon leggyakrabban használt CAT-eszközök a Trados és a MemoQ (amelyet egy magyar fejlesztői csapat jegyez). Ezeken kívül nagyon sok program létezik: Translation Workspace, Across, Transit, Memsource, Wordfast, MateCat stb.

Általában a megrendelő határozza meg, hogy milyen programot kell használni a munkához, hiszen a nagyobb cégeknek már kiforrott módszereik vannak. Sőt, az is előfordulhat, hogy a cég saját fejlesztésű szoftverében kell dolgoznia a fordítónak.

Így tehát érdemes felkészülni arra, hogy rengeteg fordítástámogató eszközzel meg kell majd ismerkednie annak, aki főállásban szabadúszna.

trados_kis_1.png

Az SDL Trados 2015 felülete

A szegmensekre bontás mellett a CAT-eszközök két legfontosabb funkciója a fordítómemória és a terminológia.

A fordítómemória eltárolja a már lefordított szöveget, és itt könnyen meg tudunk keresni korábban már lefordított kifejezéseket. Általában a szakfordítások során előkerülő szövegekben sok ismétlődés található. A rendszer automatikusan beilleszti az ismétlődések fordításait, és ha több fordító együtt dolgozik egy szövegen, akkor az online fordítómemóriában azonnal látják egymás anyagát, így ez segíti azt, hogy az elkészült szöveg konzisztens legyen.

A terminológiai listába felvehetők bizonyos szavak előre meghatározott fordításai. Ha például a megrendelő azt szeretné, hogy a 'fuel' szó a fordításban 'tüzelőanyag'-ként szerepeljen, és ne máshogy, például 'üzemanyagként', akkor felvetetheti a terminológiába, és így a fordítók figyelnek a szöveg egységére.

A szakfordítások során előforduló szövegtípusokhoz tehát hasznosak a CAT-eszközök, így nem is csoda, hogy manapság már elvárás az ismeretük.

close-up-of-employee-with-computer-keyboard_1098-2019.jpg

Designed by Freepik

6. A fordítói munka nem csak fordításból áll

A legnépszerűbb munkatípus a fordítás és a lokalizáció.

A lokalizáció a fordításon felül annyi többletet tartalmaz, hogy a munka során a különböző kulturális elemeket is figyelembe veszik a fordítók, és így készül el a célnyelvi szöveg. Ide tartozik például a mérföld-kilométer átváltás, vagy a pénznemek lokalizálása.

A szövegek érkezhetnek PDF-ben, Wordben, de lehetnek valamilyen programnyelven kódolt anyagok, amelyekben rövidebb szövegrészleteket, 1-1 mondatot, félmondatot, gombokon szereplő feliratokat kell fordítani. Az ezekkel való munkát segítik a CAT-eszközök. Ha fordítóirodától küldik a munkát, akkor ezek általában már elő vannak készítve, és egy adott programhoz tartozó csomagban kapjuk meg az anyagot.

A fordítás mellett létezik egy másfajta munkatípus, a transcreation, amelynek a transzkreáción kívül más magyar neve nem igazán alakult ki. Ezt a fogalmat a marketing és a hirdetések szövegének fordítására használják.

Sokszor előfordul, hogy egy-egy marketinges anyagban olyan szlogenek, olyan mondatok szerepelnek, amelyeket nem elég egyszerűen, pontosan lefordítani. Olyan célnyelvi szöveget kell létrehozni, amely a célnyelvi kultúra felhasználásával élettel tölti meg ezeket a szövegeket.

A lektorálás a fordítási fázist követi, fordítóirodáknál jobb esetben minden szöveg átmegy lektoráláson. Ez azért is fontos, mert bár tökéletes fordítás nincs, a jó szakfordításnak a lehető legpontosabbnak kell lennie. A lektor segít az apró, észre nem vett hibák kijavításában, terminológiai vagy nyelvi helyesbítéseket javasolhat.

Viszont tévedés, hogy az lenne a lektor a dolga, hogy a rossz fordítást újraírja! A lefordított anyag a fordító saját felelőssége, és nem szabad arra hagyatkozni, hogy „majd a lektor kijavítja...”

A machine translation, vagyis a gépi fordítás utószerkesztése is kezd elterjedni.

Ez a magyar nyelv esetében egyelőre még nem biztosít használható alapanyagot, általában át kell írni a teljes gépi fordítással készített szöveget.

A gépi fordítás utószerkesztéséért általában kevesebbet fizetnek, mint a hagyományos fordításért, viszont a technológia jelenlegi állása szerint szinte ugyanannyi munka van vele. Úgy gondolom, éppen ezért érdemes megfontolni azt, hogy valaki vállal-e ilyet vagy sem.

 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni a hasonló blogbejegyzésekről, akkor kövesd a Fordítóblog Facebook-oldalát, vagy iratkozz fel blog hírlevelére a lenti űrlap segítségével! A megosztásnak is nagyon örülök.

Feliratkozás a Fordítóblog hírlevelére

* = kötelező

5 fordítási hiba, ami jelentős következményekkel járt

2017. június 18. - Termosz

A jó fordítás előnye a pontosság, néha mégis hiba csúszik a munkába – és ebből rendkívül szórakoztató dolgok tudnak kikerekedni. Ebben a bejegyzésben néhány érdekes fordítási hibáról olvashattok, többek között arról, hogy miért is adnak a japán nők csokoládét a férfiaknak Valentin-napon, és mit értett Hruscsov azon, hogy el fogja temetni Nyugatot?

eleta_marson.png

Élet a Marson

Amikor az olasz Giovanni Virginio Schiaparelli csillagász 1877-ben elkezdte feltérképezni a Marsot, akkor még nem tudta, hogy akaratlanul is köze lesz a science-fiction kialakulásához. A milánói Brera obszervatórium igazgatója a bolygó felszínén lévő sötét és világos területeket tengerként és kontinensként jelölte, és a csatornának gondolt részeket az olasz „canali” szóval illette. Társai ezt szerencsétlen módon kanálisnak fordították, amelyből az az elmélet született, hogy intelligens életformák hozták létre ezeket a Marson.

Az USA-beli Percival Lowell csillagász meg volt győződve arról, hogy a kanálisok valóban léteznek, és több százat vélt felismerni 1894 és 1895 között. A következő két évtizedben három könyvet publikált a Marsról, amelyekben különböző ábrákon mutatta be az általa egy briliáns idegen faj építette mesterséges kanálisoknak hitt képződményeket. Lowell elméletei több író számára is inspirációul szolgáltak. Az 1897-ben megjelent Világok harcában H. G. Wells a marsiak invázióját írta le, és ezzel megteremtette a sci-fi zsánert. Edgar Rise Burroughs regénye, A Mars hercegnője szintén a haldokló marsi civilizációt mutatja be, miközben Schiaparelli a bolygó bizonyos képződményeire használt megnevezést alkalmazza.

A víz szállítására szolgáló mesterséges árkok a helytelen nyelvi közvetítés produktumai voltak, és a csillagászok manapság már egyetértenek abban, hogy nincsenek csatornák a Mars felületén. A Nasa szerint: „A Mars felületét keresztül-kasul szelő vonalak hálózatát az eredményezte, hogy az emberi szem mindenhol mintákat keres, még ott is, ahol nincsenek. Amikor sötét pontok halvány csoportjára tekintünk, a szem hajlamos egyenes vonalakkal összekapcsolni őket.”

2_2.png

 

Miért adnak Japánban a nők csokoládét a férfiaknak Valentin-napon?

Japánban Valentin-napkor a nők adnak a férfiaknak csokoládét, és nemcsak a párjuknak, hanem szinte az összes férfi ismerősüknek. A japánok külön elnevezést is adtak a kötelező csokoládénak: „giri-choco”. Ennek az érdekes szokásnak a kialakulása egy fordítási hibához köthető. A Valentin-napot 1936-ban vezette be a Morozoff csokoládégyártó vállalat Japánban, miután az egyik cégvezető tudomást szerzett róla, de félreértette a szokást, és úgy fordította, hogy a „nők adnak ajándékot a férfiaknak”.

A japán nők azonban nemcsak adnak, de kaphatnak is csokoládét: március 14. Japánban a népszerű, nem hivatalos Fehér nap, amikor azok a férfiak, akik csokoládét kaptak, megajándékozzák azokat a nőket, akiktől az édességet kapták.

 eleta_marson_3.png

Sheng Long legyőzése

A Street Fighter II című japán videojátékban egy szereplő azt mondja: „ha nem tudod legyőzni a Felkelő Sárkány Ütést, akkor nem nyerhetsz!” Amikor ezt japánról angolra fordították, akkor a „felkelő sárkány” kifejezést „Sheng Long”-ként értelmezték. Egyes japán írásjeleknek több jelentése is van, és a fordító, aki nem ismerte a kontextust, és mintegy listaszerűen dolgozott az előforduló szövegrészletekkel, úgy hitte, hogy egy új szereplőt mutatnak be a játékban. A játékosok teljesen ráfüggtek arra, hogy ki lehetett Sheng Long, és hogyan lehet legyőzni. 1992-ben április elsejei tréfaként pontos és nehezen végrehajtható lépéseket tett közzé az Electronic Gaming Monthly című magazin Sheng Long megtalálásához. Csak decemberben derült ki, hogy átverésről van szó.

eleta_marson_2.png

El fogunk titeket temetni

1956-ban a szovjet Nyikita Hruscsovot úgy tolmácsolták, mintha azt mondta volna a nyugati nagyköveteknek a moszkvai lengyel nagykövetségen, hogy „el fogunk titeket temetni”. A mondat magazinok és újságok címlapjára került, és a Szovjetunió és a Nyugat viszonya még hidegebbé vált. Mivel nem a legmegnyugtatóbb kifejezés, ezért az Egyesült Államok elleni nukleáris támadással való fenyegetésként értelmezték.

Valójában Hruscsov szavainak jelentése közelebb esett ahhoz, hogy: „Akár tetszik, akár nem, a történelem a mi oldalunkon áll. Túl fogunk élni titeket”. Azt állította, hogy a kommunizmus túl fogja élni a kapitalizmust, amely önmagát fogja elpusztítani, miközben Karl Marx Kommunista kiáltványára hivatkozott, amely szerint: „A nagyipar fejlődésével tehát kicsúszik a burzsoázia lába alól maga a talaj, amelyen termel és a termékeket elsajátítja. Mindenekelőtt saját sírásóját termeli.”
eleta_marson_1.png

Jimmy Carter félresikerült lengyelországi látogatása

1977-ben Jimmy Carter elnök Lengyelországba ment. Egy rendkívül jó hírnevű szabadúszó nyelvészt kértek fel az elnök tolmácsolására. Carter nyitó beszédében eredetileg azt mondta: „Azért jöttem, hogy megismerjem a véleményüket, és megértsem a jövőre vonatkozó vágyaikat”. A tolmácsolásba azonban hiba csúszott, és így hangzott a lengyel változat: „Testileg kívánom a lengyeleket.”

A tolmácsolási hibák azonban nem értek véget. Amikor Carter arról beszélt, hogy milyen nagy örömmel tölti el, hogy Lengyelországban lehet, azt úgy tolmácsolták, hogy mennyire örül, hogy megragadhatja Lengyelország intim részeit. Amikor az USA-ból való távozásáról beszélt, az így hangzott lengyelül: „Amikor örökre elhagytam az Amerikai Egyesült Államokat, hogy soha ne térjek vissza…” Végül, amikor Carter az 1971-es lengyel konstitúciót dicsérte, és az emberi jogokért való küzdelem három legjelentősebb dokumentuma közé sorolta, a tolmács azt mondta a lengyeleknek, hogy a konstitúciót éppen nevetségessé teszik.

Megvolt tehát az oka annak, hogy a lengyelek rettenetesen dühösek lettek Carterre, és a beszéd után teljesen össze voltak zavarodva.

 

Felhasznált anyagok:

http://www.titoktan.hu/_raktar/KommunistaKialtvany-DenesT-komment.pdf

http://www.bbc.com/culture/story/20150202-the-greatest-mistranslations-ever

http://www.oddee.com/item_99365.aspx

 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni a hasonló blogbejegyzésekről, akkor kövesd a Fordítóblog Facebook-oldalát, vagy iratkozz fel a blogra a blog.hu segítségével! 

Könyvekről, bloggertől, igazán: George Mann – Mechanikus London

(vélemény + interjú + nyereményjáték)

2017. június 09. - Termosz

Sziasztok, molyok!

Múlt szerdán kezdetét vette a Könyvekről, bloggertől, igazán nevű új, közös rovat, amiben hat bloggertől olvashattok majd különböző könyvekről értékeléseket, s ha úgy adódik, nyerhettek is az adott regényből egy példányt a kiadók jóvoltából. Az első választottunk George Mann: Mechanikus London c. műve lett – lássuk, hogyan vélekedtünk róla.

Ezen kívül néhány kérdést is feltettem a fordítónak, Hudácskó Brigittának, a válaszait lent olvashatjátok.

received_1379436222151039.png

Mi is az a steampunk?

A steampunk az 1980-as évek végén jelent meg, és a neoviktoriánus stílusból merítkezik. A steampunk irányzatban íródott művek olyan alternatív múltat vagy jövőt ábrázolnak, ahol a gőz a fő hajtóerő, és a viktoriánus Anglia az uralkodó hatalom. A steampunkot a Leviatán-trilógia alatt szerettem meg, nagy kedvencem lett Scott Westerfeld trilógiája, így nagyon örülök, hogy magyarul is egyre több ilyen stílusú regény jelenik meg, például a Mechanikus London.

Röviden a regény világáról

A Mechanikus London a Newbury and Hobbes-sorozat első része. 1901-ben járunk a virágzó Londonban, ahol a tehetősebb polgárok léghajókon utaznak, illetve a Chapman és Villiers Légiközlekedési Társaság automatákat, robotokat tervez, amik bizonyos munkák elvégzésére már tökéletesen tudják helyettesíteni az embereket, például a felszolgálókat, pilótákat. A városban mindeközben egy különleges, Indiából behurcolt pestis pusztít: akik megfertőződnek, elvesztik a tudatukat, és zombihoz hasonló lényekké válnak. A regényben szereplő Angliát továbbra is Viktória királynő irányítja, aki a valóságban 1901. január 22-én elhunyt, viszont a regényben még novemberben is életben van egy lélegeztetőgép segítségével.

Két főszereplőnk Sir Maurice Newbury, Viktória királynő legjobb ügynöke, valamit Newbury asszisztense, Veronica Hobbes, akik a londoni rejtélyeken nyomoznak. Az első rejtély, aminek a végére kell járniuk, egy világító rendőr legendája, és a hozzá kötődő gyilkosságok.  Tizenkét évvel a regény cselekménye előtt néhány kisstílű tolvaj meggyilkolt egy rendőrt, majd egy hónappal azután, hogy a testet eltemették, egy világító rendőrt láttak feltűnni Whitechapelben, aki egymás után fojtotta meg azokat a tolvajokat, akik meggyilkolták a rendőrt. Miután az utolsó tolvaj is meghalt, a rendőrt nem látták újra, azonban most visszatért, és újabb áldozatokat ejt.

Nem sokkal azután, hogy a világító rendőr újra gyilkolni kezd, lezuhan egy léghajó, a Lady Armitage, amit egy automata vezetett. Minden utas meghalt, a lábuk a székekhez volt kötözve, és még a holland királyi család sarja is feltehetőleg a léghajón tartózkodott. Nem találták a léghajót irányító automata roncsait a vezérlőfülkében, pedig állítólag lehetetlen, hogy egy réz anyagból készült gépezet megsemmisüljön a kiütött tűzben. Vajon mi az oka annak, hogy a léghajó lezuhant? És van összefüggés a világító rendőr által elkövetett gyilkosságok és a Lady Armitage lezuhanása között? Ezekre a kérdésekre keresi Newbury és Hobbes a választ.

A fordítás nehézségei és a fordítói megoldások

A regény angol címe a „The Affinity Bridge” (vagyis „Kapcsolathíd”), míg a magyar cím „Mechanikus London” lett. A regény utolsó harmadában kerül elő egy kapcsolathíd nevű technológia, ami kulcsszerepet játszik az automaták körüli rejtélyben, és végül ez lesz az, ami összhangot teremt a rejtélyek között. Számomra az angol cím mintegy összefogja a regényben szereplő rejtélyeket, míg a „Mechanikus London”-ban ezt nem találjuk meg. Ugyanakkor a magyar cím értékesítési szempontból lehet előnyös, hiszen az olvasó automatikusan a Mechanikus narancsra asszociál, így már a vásárlás előtt el tudja helyezni egy környezetben a könyvet, és ami ismerős, az úgyis jobb, mint ami nem ismerős. Azonban nem sok kapcsolat van a Mechanikus London és az 1971-es Kubrick-film között, ez ne tévesszen meg senkit.

Ezt eltekintve szerintem jó és pontos fordítást olvashatunk, amit Hudácskó Brigittának köszönhetünk. Volt alkalmam összevetni a regény angol és magyar változatának bizonyos részeit, és felfigyeltem egy tendenciára. Mivel a regény cselekménye 1901-ben játszódik, előfordulnak régies kifejezések a szövegben, amiknek a fordítása feltehetőleg sok fejtörést igényelhetett. Például a photograph szó fordítása fotográfia lett, és látható, hogy a fordító igyekszik követni a régi nyelvhasználatot.

Miss Coulthard, may I enquire as to the identity of the person in your photograph?

Miss Coulthard, megkérdezhetem, hogy kit ábrázol a kezében lévő fotográfia?

Ugyanerre a tendenciára találhatunk példát a 158. oldalon, ahol a „was paid” magyar fordítása „keresmény” lett:

It was no wonder he had complained bitterly when the thing began to malfunction; the device had cost him more than Veronica was paid in a year.

Nem csoda, hogy annyira felháborodott, amikor az egység meghibásodott; az eszköz ugyanis többe került, mint Veronica egész éves keresménye.

Valamint a 140. oldalon láthatjuk, hogy az „at this hour” a régiesebb stílusú „ezen a kései órán” fordítást kapta:

They won’t be happy to see us at this hour, but I’m sure we’ll be able to talk them around.

Nem fognak örülni nekünk ezen a kései órán, de biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk győzni őket.

A régies szavak és kifejezések használata nélkül is megfelelő lett volna a könyv fordítása, azonban ezáltal egy új árnyalatot adott hozzá a fordító a magyar szöveghez, amivel még jobban a huszadik század eleji nyelvhasználat asszociációit kelti.

1.png

George Mann és az automaták

Mann mesterségesintelligencia-felfogásával nem értek egyet minden tekintetben. A regényben fontos szerepet játszanak az automaták, amiknek a kezdeti modelljei lyukkártyákkal működnek, illetve később megjelenik egy új technológia is. Ahogy Mr. Stokes mondta, „egyszerűen nem lehetséges”, hogy a gépezetek meghibásodjanak. „A gépezetek idestova hat hónapja vezetik a léghajókat, és ez alatt az idő alatt drámaian javultak a biztonsági mutatók. Akár nyolcvan százalékkal is!  […] Biztosíthatom önt, uram, hogy egyszerűen nem történhet meg, hogy az egység meghibásodjon. Ez fizikailag nem lehetséges.” (48. o.) – Egyrészt a drámaian javultak kifejezés magában hordozza azt az előfeltételt, hogy korábban nem voltak jók a szóban forgó gépek, másrészt személyes tapasztalatainkból úgy tudjuk, hogy egy gép meghibásodása meglehetősen gyakran elő tud fordulni. Stokes érvei gyengének hatnak ebben a kontextusban, ezt jobban meg kellett volna magyarázni.

Másrészt a kilencedik fejezetben, amikor Newbury és Veronica ellátogatnak abba a gyárba, ahol az automatákat készítik, láthatjuk, hogy a lyukkártyával működő gépezet képes egy papíralapú levél tökéletes lemásolására: „Newbury előrehajolt, kivette a lapot az írógépből, és összehasonlította az eredeti levéllel. Minden tekintetben ugyanolyan volt, még az eredetiben lévő hiba is szerepelt benne, a rosszul írt szót pedig egy sor X fedte.” – Ha jobban belegondolunk, láthatjuk, hogy ez a technika ellentmondásos. A másolás rendkívül nehéz feladat egy gép számára, attól függetlenül, hogy a másolandó szöveg kézírással készült-e, vagy nyomtatott, írógéppel írt szöveg. Kézírással írt szöveg esetén a betűk pusztán mentális kategóriák, nincs két olyan leírt betű, ami ténylegesen ugyanúgy nézne ki. Ha nyomtatott vagy írógéppel készített szövegről van szó, akkor sem képes egy gép tökéletesen felismerni a szöveget, gondoljunk csak arra, ha beszkennelünk egy lapot, majd utána a képi formátumot szövegessé konvertáljuk – tele lesz apró hibákkal. A valóságban nem létezik olyan technológia, ami tökéletesen felismerné a kézírással írt szöveget, és digitalizálni tudná azt. A captcha-szkriptek is ez alapján az elv alapján működnek, vagyis egy ilyen, az ember számára rendkívül egyszerű kognitív műveletet egy gép nem tud végrehajtani.

A könyv ennek ellenére nem tartalmaz magyarázatot a lyukkártyás modellek esetében erre a műveletre. A regény végén megjelenik egy új technológia, amellyel magyarázható lenne ez a művelet, de a jelenetben nem az új technológiát alkalmazzák.

A borító és a könyv grafikai elemei

Puha borítós könyvről van szó, ezért nagyon kellett vigyáznom arra, hogy olvasás közben ne legyen saláta a lapokból. Olvasáskor már a könyv második kiadását, vagyis egy új borítós példányt foghattam a kezembe – nagyon tetszik ennek a sötét, borongós hangulata, és kézenfekvő, hogy a steampunk két nagyon jellemző szimbólumát is megtaláljuk rajta, vagyis a léghajót és a könyvet keretező fogaskerekeket. A fejezetek jeleneteit is fogaskerék ábrák különítik el, és ezek is jól illenek a történet díszletéhez. Volt alkalmam belenézni az angol eredetibe is, és sajnálom, hogy a magyar kiadás elejéről kimaradt a léghajós ábra, hiszen ez jól illik a könyv világához.

covers_180359.jpg covers_437821.jpg
2012-es borító 2017-es borító

 

Kinek szól ez a regény?

Mindenkinek, aki szereti a steampunkot, vagy a rejtélyeket és a nyomozásokat. Elsősorban fiataloknak, fiatal felnőtteknek, lányoknak és fiúknak egyaránt, akik valamilyen módon vonzódnak a viktoriánus stílushoz vagy Angliához. Ajánlom felnőtteknek is, akik nem riadnak vissza a gőzzel működő gépektől, és egy kis kalandra vágynak.

Összességében

A Mechanikus London szórakoztató olvasmány, de eget rengető dolgok nem történnek benne. Egyszer olvasható könyv, de nem késztet arra, hogy újra a kezembe vegyem. A fent elemzett automatás témakörből adódó logikátlanságok, a cselekményvezetés megoldásai ügyes-bajosak, és a magyarázatok nem mindig kielégítőek, ennek ellenére megkedveltem Newburyt és Veronicát, izgultam, hogy lesz-e valami kettejük között, amire több utalást is elejtett a szerző. A könyv a Newbury és Hobbes sorozat első kötete, ezt több további kötet követi, amik egyelőre még nem olvashatók magyarul, de a könyv cselekménye lezárt, így ez nem jelent gondot.

3.png

A felmerülő kérdéseimmel megkerestem a fordítót, Hudácskó Brigittát, a válaszait itt olvashatjátok:

A regényben fontos szerepet játszik az „affinity bridge”, vagyis a „kapcsolathíd” – a regény angol címe is ez. Milyen fordítói döntés eredménye, hogy a magyar cím Mechanikus London lett?

Hudácskó Brigitta: Valószínűleg nem nagy spoiler, ha leírom, hogy az általad említett „affinity bridge/kapcsolathíd” voltaképpen egy forradalmian új „alkatrész” a regényben szereplő masinák felépítésében, ami lehetővé teszi, hogy a történetben leírt módon működjenek. Szerintem a cím érdekessége épp abban rejlik, hogy angolul kellően blikkfangos és viszonylag tág teret enged az értelmezésnek, a tényleges eszköz szó szerint fordításául választott „kapcsolati híd” kifejezés viszont – szerintem – nem képes ugyanerre. Abban a kontextusban, amikor a narratívából kiderül, hogy mire szolgál ez az alkatrész, szerintem megállja a helyét. Viszont ha a regény ezt a címet kapta volna, a „kapcsolat” azonnal a „relationship” jelentés felé terelte volna az értelmezést, és ez sokkal inkább sugalmazna romantikus vagy önsegítő tartalmat, mint azt, amiről ténylegesen szól a regény, és ez az első benyomás kialakításakor – amikor még nem láttuk a borítót vagy a fülszöveget – nem túl szerencsés. A Catcher in the Rye sem azt jelenti, hogy Zabhegyező, és mégis ezt szeretik a legtöbben, A rozsban a fogó szó szerinti fordítás pedig sokakat felháborított.

Mennyi kutatás előzte meg a regény fordítását?

H. B.: A zsánerirodalom fordításánál azt érdemes figyelembe venni, hogy még ha egy adott szerzői univerzum vagy sorozat első darabja is az adott szöveg, egy már létező (nyelvi) univerzumba érkezik. Ez esetünkben részben a viktoriánus kor, részben pedig a steampunk világa (még akkor is, ha szerintem ez a regény sokkal inkább álviktoriánus detektívregény, mint tényleges steampunk). A viktoriánus reáliák magyar megfelelői adottak voltak, és részben a steampunk elemek fordításai is, hiszen évek óta jelennek meg regények magyarul ebben a műfajban, így csak néhány olyan kifejezés – mint például az „affinity bridge” vagy a regényben szereplő zombivírus – megfelelőjét kellett megalkotni. Az utóbbi azért is érdekes számomra, mert a történetet olvasva mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy zombiszerű lények jelentik az egyik fő veszélyt a társadalomban, de senki nem nevező őket zombinak (pedig akár nevezhetnék is, hiszen a 19. század elejétől már használatos volt ez a szó), és a „plague” szót használják rá, ami specifikusan a pestist, általánosabb értelemben pedig valamiféle csapást, gyötrelmet jelent. Én a „pestis” mellett döntöttem, mert bár valóban nem a Yersinia pestis baktérium tevékenységéről van szó, de azt hiszem, a szóválasztás szimbolikája az eredetiben sem véletlen.

A magyar szövegben többször szerepelnek régies szavak, például a fotográfia. Milyen problémák merültek fel a régies szavak használatakor, és hogyan oldottad meg ezeket?

H. B.: Számomra igazából az egyetlen problémát az jelentette, hogy megmagyarázzam a kollégáimnak, a regény régies nyelvezetét nem saját kútfőből alkottam meg: a viktoriánus kor stílusát követve az angol szöveg is nagyon sokszor alkalmaz formális, keresett és számunkra valóban régiesnek tűnő szóhasználatot, elsősorban az egyik főszereplő, Newbury megszólalásaiban. Ez nyilvánvalóan a szereplő egyéni stílusa, modorossága, amit nem lehet elcsalni magyarul, csak azért, hogy frissebbnek tűnjön a szöveg. Az általad említett fotográfiát és hasonló példákat pedig reáliaként kezeltem – például magát a „photograhy” szót 1839-ben alkották meg, a második tag csak később kopott le róla, így magától értetődő volt, hogy a régies alak szerepeljen a szövegben.

Mennyire szeretted meg a steampunk zsánert?

H. B.: Ahogy említettem is, szerintem ez a regény inkább detektívregény, ami „nyomokban steampunkot tartalmaz,” így nem biztos, hogy lehet róla úgy beszélni, mint a műfaj tipikus képviselőjéről. Ezzel együtt vagy ettől függetlenül én magam rajongok a viktoriánus korért és minden érdekel, amit ez a kor inspirált, úgyhogy természetesen a steampunk is. Nemrég kezdtem el például Gail Carrigert olvasni, aki nagyon népszerű itthon is – valószínűleg így én vagyok az utolsó, aki felfedezte az írónő nagyságát, de ez semmivel nem csökkenti az olvasás élvezetét.

Köszönöm Hudácskó Brigittának, hogy válaszolt a kérdéseimre!
2.png

RÉSZTVEVŐ BLOGOK:

06. 07. – Kitablar
06. 09. – Fordítóblog
06. 11. – Könyvmánia.
06. 13. – Pandalány olvas
06. 15. – Lap lap után
06. 17. – Szegecsvár – Demi Kirschner

Ha érdekel a többi blogger véleménye, akkor ne felejtsétek el felkeresni a többi blogot!

 

***** Nyereményjáték *****

 

A Főnix Könyvműhely jóvoltából nyerhettek egy példányt a Mechanikus Londonból. A játékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint bejelentkezni az alábbi Rafflecopter-dobozba, és kitölteni a feladatokat. A játékban addig vehettek részt, amíg le nem jár a számláló a dobozban. Amint véget ér a játék, azonnal kisorsoljuk a nyertest, amit Facebookon teszünk közzé. Felhívjuk a figyelmet, hogy csak magyarországi címre tudjuk postázni a nyereményt.

Sok sikert!


a Rafflecopter giveaway

A könyv adatai:

Cím: Mechanikus Londoncovers_437821.jpg

Szerző: George Mann

Fordító: Hudácskó Brigitta

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalak száma: 300

Eredeti kiadás éve: 2008

Magyar kiadás éve: 2012

Goodreads-adatlapMoly-adatlapVásárlás a kiadó honlapjáról