Könyvekről, bloggertől, igazán: George Mann – Mechanikus London

(vélemény + interjú + nyereményjáték)

2017. június 09. - Termosz

Sziasztok, molyok!

Múlt szerdán kezdetét vette a Könyvekről, bloggertől, igazán nevű új, közös rovat, amiben hat bloggertől olvashattok majd különböző könyvekről értékeléseket, s ha úgy adódik, nyerhettek is az adott regényből egy példányt a kiadók jóvoltából. Az első választottunk George Mann: Mechanikus London c. műve lett – lássuk, hogyan vélekedtünk róla.

Ezen kívül néhány kérdést is feltettem a fordítónak, Hudácskó Brigittának, a válaszait lent olvashatjátok.

received_1379436222151039.png

Mi is az a steampunk?

A steampunk az 1980-as évek végén jelent meg, és a neoviktoriánus stílusból merítkezik. A steampunk irányzatban íródott művek olyan alternatív múltat vagy jövőt ábrázolnak, ahol a gőz a fő hajtóerő, és a viktoriánus Anglia az uralkodó hatalom. A steampunkot a Leviatán-trilógia alatt szerettem meg, nagy kedvencem lett Scott Westerfeld trilógiája, így nagyon örülök, hogy magyarul is egyre több ilyen stílusú regény jelenik meg, például a Mechanikus London.

Röviden a regény világáról

A Mechanikus London a Newbury and Hobbes-sorozat első része. 1901-ben járunk a virágzó Londonban, ahol a tehetősebb polgárok léghajókon utaznak, illetve a Chapman és Villiers Légiközlekedési Társaság automatákat, robotokat tervez, amik bizonyos munkák elvégzésére már tökéletesen tudják helyettesíteni az embereket, például a felszolgálókat, pilótákat. A városban mindeközben egy különleges, Indiából behurcolt pestis pusztít: akik megfertőződnek, elvesztik a tudatukat, és zombihoz hasonló lényekké válnak. A regényben szereplő Angliát továbbra is Viktória királynő irányítja, aki a valóságban 1901. január 22-én elhunyt, viszont a regényben még novemberben is életben van egy lélegeztetőgép segítségével.

Két főszereplőnk Sir Maurice Newbury, Viktória királynő legjobb ügynöke, valamit Newbury asszisztense, Veronica Hobbes, akik a londoni rejtélyeken nyomoznak. Az első rejtély, aminek a végére kell járniuk, egy világító rendőr legendája, és a hozzá kötődő gyilkosságok.  Tizenkét évvel a regény cselekménye előtt néhány kisstílű tolvaj meggyilkolt egy rendőrt, majd egy hónappal azután, hogy a testet eltemették, egy világító rendőrt láttak feltűnni Whitechapelben, aki egymás után fojtotta meg azokat a tolvajokat, akik meggyilkolták a rendőrt. Miután az utolsó tolvaj is meghalt, a rendőrt nem látták újra, azonban most visszatért, és újabb áldozatokat ejt.

Nem sokkal azután, hogy a világító rendőr újra gyilkolni kezd, lezuhan egy léghajó, a Lady Armitage, amit egy automata vezetett. Minden utas meghalt, a lábuk a székekhez volt kötözve, és még a holland királyi család sarja is feltehetőleg a léghajón tartózkodott. Nem találták a léghajót irányító automata roncsait a vezérlőfülkében, pedig állítólag lehetetlen, hogy egy réz anyagból készült gépezet megsemmisüljön a kiütött tűzben. Vajon mi az oka annak, hogy a léghajó lezuhant? És van összefüggés a világító rendőr által elkövetett gyilkosságok és a Lady Armitage lezuhanása között? Ezekre a kérdésekre keresi Newbury és Hobbes a választ.

A fordítás nehézségei és a fordítói megoldások

A regény angol címe a „The Affinity Bridge” (vagyis „Kapcsolathíd”), míg a magyar cím „Mechanikus London” lett. A regény utolsó harmadában kerül elő egy kapcsolathíd nevű technológia, ami kulcsszerepet játszik az automaták körüli rejtélyben, és végül ez lesz az, ami összhangot teremt a rejtélyek között. Számomra az angol cím mintegy összefogja a regényben szereplő rejtélyeket, míg a „Mechanikus London”-ban ezt nem találjuk meg. Ugyanakkor a magyar cím értékesítési szempontból lehet előnyös, hiszen az olvasó automatikusan a Mechanikus narancsra asszociál, így már a vásárlás előtt el tudja helyezni egy környezetben a könyvet, és ami ismerős, az úgyis jobb, mint ami nem ismerős. Azonban nem sok kapcsolat van a Mechanikus London és az 1971-es Kubrick-film között, ez ne tévesszen meg senkit.

Ezt eltekintve szerintem jó és pontos fordítást olvashatunk, amit Hudácskó Brigittának köszönhetünk. Volt alkalmam összevetni a regény angol és magyar változatának bizonyos részeit, és felfigyeltem egy tendenciára. Mivel a regény cselekménye 1901-ben játszódik, előfordulnak régies kifejezések a szövegben, amiknek a fordítása feltehetőleg sok fejtörést igényelhetett. Például a photograph szó fordítása fotográfia lett, és látható, hogy a fordító igyekszik követni a régi nyelvhasználatot.

Miss Coulthard, may I enquire as to the identity of the person in your photograph?

Miss Coulthard, megkérdezhetem, hogy kit ábrázol a kezében lévő fotográfia?

Ugyanerre a tendenciára találhatunk példát a 158. oldalon, ahol a „was paid” magyar fordítása „keresmény” lett:

It was no wonder he had complained bitterly when the thing began to malfunction; the device had cost him more than Veronica was paid in a year.

Nem csoda, hogy annyira felháborodott, amikor az egység meghibásodott; az eszköz ugyanis többe került, mint Veronica egész éves keresménye.

Valamint a 140. oldalon láthatjuk, hogy az „at this hour” a régiesebb stílusú „ezen a kései órán” fordítást kapta:

They won’t be happy to see us at this hour, but I’m sure we’ll be able to talk them around.

Nem fognak örülni nekünk ezen a kései órán, de biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk győzni őket.

A régies szavak és kifejezések használata nélkül is megfelelő lett volna a könyv fordítása, azonban ezáltal egy új árnyalatot adott hozzá a fordító a magyar szöveghez, amivel még jobban a huszadik század eleji nyelvhasználat asszociációit kelti.

1.png

George Mann és az automaták

Mann mesterségesintelligencia-felfogásával nem értek egyet minden tekintetben. A regényben fontos szerepet játszanak az automaták, amiknek a kezdeti modelljei lyukkártyákkal működnek, illetve később megjelenik egy új technológia is. Ahogy Mr. Stokes mondta, „egyszerűen nem lehetséges”, hogy a gépezetek meghibásodjanak. „A gépezetek idestova hat hónapja vezetik a léghajókat, és ez alatt az idő alatt drámaian javultak a biztonsági mutatók. Akár nyolcvan százalékkal is!  […] Biztosíthatom önt, uram, hogy egyszerűen nem történhet meg, hogy az egység meghibásodjon. Ez fizikailag nem lehetséges.” (48. o.) – Egyrészt a drámaian javultak kifejezés magában hordozza azt az előfeltételt, hogy korábban nem voltak jók a szóban forgó gépek, másrészt személyes tapasztalatainkból úgy tudjuk, hogy egy gép meghibásodása meglehetősen gyakran elő tud fordulni. Stokes érvei gyengének hatnak ebben a kontextusban, ezt jobban meg kellett volna magyarázni.

Másrészt a kilencedik fejezetben, amikor Newbury és Veronica ellátogatnak abba a gyárba, ahol az automatákat készítik, láthatjuk, hogy a lyukkártyával működő gépezet képes egy papíralapú levél tökéletes lemásolására: „Newbury előrehajolt, kivette a lapot az írógépből, és összehasonlította az eredeti levéllel. Minden tekintetben ugyanolyan volt, még az eredetiben lévő hiba is szerepelt benne, a rosszul írt szót pedig egy sor X fedte.” – Ha jobban belegondolunk, láthatjuk, hogy ez a technika ellentmondásos. A másolás rendkívül nehéz feladat egy gép számára, attól függetlenül, hogy a másolandó szöveg kézírással készült-e, vagy nyomtatott, írógéppel írt szöveg. Kézírással írt szöveg esetén a betűk pusztán mentális kategóriák, nincs két olyan leírt betű, ami ténylegesen ugyanúgy nézne ki. Ha nyomtatott vagy írógéppel készített szövegről van szó, akkor sem képes egy gép tökéletesen felismerni a szöveget, gondoljunk csak arra, ha beszkennelünk egy lapot, majd utána a képi formátumot szövegessé konvertáljuk – tele lesz apró hibákkal. A valóságban nem létezik olyan technológia, ami tökéletesen felismerné a kézírással írt szöveget, és digitalizálni tudná azt. A captcha-szkriptek is ez alapján az elv alapján működnek, vagyis egy ilyen, az ember számára rendkívül egyszerű kognitív műveletet egy gép nem tud végrehajtani.

A könyv ennek ellenére nem tartalmaz magyarázatot a lyukkártyás modellek esetében erre a műveletre. A regény végén megjelenik egy új technológia, amellyel magyarázható lenne ez a művelet, de a jelenetben nem az új technológiát alkalmazzák.

A borító és a könyv grafikai elemei

Puha borítós könyvről van szó, ezért nagyon kellett vigyáznom arra, hogy olvasás közben ne legyen saláta a lapokból. Olvasáskor már a könyv második kiadását, vagyis egy új borítós példányt foghattam a kezembe – nagyon tetszik ennek a sötét, borongós hangulata, és kézenfekvő, hogy a steampunk két nagyon jellemző szimbólumát is megtaláljuk rajta, vagyis a léghajót és a könyvet keretező fogaskerekeket. A fejezetek jeleneteit is fogaskerék ábrák különítik el, és ezek is jól illenek a történet díszletéhez. Volt alkalmam belenézni az angol eredetibe is, és sajnálom, hogy a magyar kiadás elejéről kimaradt a léghajós ábra, hiszen ez jól illik a könyv világához.

covers_180359.jpg covers_437821.jpg
2012-es borító 2017-es borító

 

Kinek szól ez a regény?

Mindenkinek, aki szereti a steampunkot, vagy a rejtélyeket és a nyomozásokat. Elsősorban fiataloknak, fiatal felnőtteknek, lányoknak és fiúknak egyaránt, akik valamilyen módon vonzódnak a viktoriánus stílushoz vagy Angliához. Ajánlom felnőtteknek is, akik nem riadnak vissza a gőzzel működő gépektől, és egy kis kalandra vágynak.

Összességében

A Mechanikus London szórakoztató olvasmány, de eget rengető dolgok nem történnek benne. Egyszer olvasható könyv, de nem késztet arra, hogy újra a kezembe vegyem. A fent elemzett automatás témakörből adódó logikátlanságok, a cselekményvezetés megoldásai ügyes-bajosak, és a magyarázatok nem mindig kielégítőek, ennek ellenére megkedveltem Newburyt és Veronicát, izgultam, hogy lesz-e valami kettejük között, amire több utalást is elejtett a szerző. A könyv a Newbury és Hobbes sorozat első kötete, ezt több további kötet követi, amik egyelőre még nem olvashatók magyarul, de a könyv cselekménye lezárt, így ez nem jelent gondot.

3.png

A felmerülő kérdéseimmel megkerestem a fordítót, Hudácskó Brigittát, a válaszait itt olvashatjátok:

A regényben fontos szerepet játszik az „affinity bridge”, vagyis a „kapcsolathíd” – a regény angol címe is ez. Milyen fordítói döntés eredménye, hogy a magyar cím Mechanikus London lett?

Hudácskó Brigitta: Valószínűleg nem nagy spoiler, ha leírom, hogy az általad említett „affinity bridge/kapcsolathíd” voltaképpen egy forradalmian új „alkatrész” a regényben szereplő masinák felépítésében, ami lehetővé teszi, hogy a történetben leírt módon működjenek. Szerintem a cím érdekessége épp abban rejlik, hogy angolul kellően blikkfangos és viszonylag tág teret enged az értelmezésnek, a tényleges eszköz szó szerint fordításául választott „kapcsolati híd” kifejezés viszont – szerintem – nem képes ugyanerre. Abban a kontextusban, amikor a narratívából kiderül, hogy mire szolgál ez az alkatrész, szerintem megállja a helyét. Viszont ha a regény ezt a címet kapta volna, a „kapcsolat” azonnal a „relationship” jelentés felé terelte volna az értelmezést, és ez sokkal inkább sugalmazna romantikus vagy önsegítő tartalmat, mint azt, amiről ténylegesen szól a regény, és ez az első benyomás kialakításakor – amikor még nem láttuk a borítót vagy a fülszöveget – nem túl szerencsés. A Catcher in the Rye sem azt jelenti, hogy Zabhegyező, és mégis ezt szeretik a legtöbben, A rozsban a fogó szó szerinti fordítás pedig sokakat felháborított.

Mennyi kutatás előzte meg a regény fordítását?

H. B.: A zsánerirodalom fordításánál azt érdemes figyelembe venni, hogy még ha egy adott szerzői univerzum vagy sorozat első darabja is az adott szöveg, egy már létező (nyelvi) univerzumba érkezik. Ez esetünkben részben a viktoriánus kor, részben pedig a steampunk világa (még akkor is, ha szerintem ez a regény sokkal inkább álviktoriánus detektívregény, mint tényleges steampunk). A viktoriánus reáliák magyar megfelelői adottak voltak, és részben a steampunk elemek fordításai is, hiszen évek óta jelennek meg regények magyarul ebben a műfajban, így csak néhány olyan kifejezés – mint például az „affinity bridge” vagy a regényben szereplő zombivírus – megfelelőjét kellett megalkotni. Az utóbbi azért is érdekes számomra, mert a történetet olvasva mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy zombiszerű lények jelentik az egyik fő veszélyt a társadalomban, de senki nem nevező őket zombinak (pedig akár nevezhetnék is, hiszen a 19. század elejétől már használatos volt ez a szó), és a „plague” szót használják rá, ami specifikusan a pestist, általánosabb értelemben pedig valamiféle csapást, gyötrelmet jelent. Én a „pestis” mellett döntöttem, mert bár valóban nem a Yersinia pestis baktérium tevékenységéről van szó, de azt hiszem, a szóválasztás szimbolikája az eredetiben sem véletlen.

A magyar szövegben többször szerepelnek régies szavak, például a fotográfia. Milyen problémák merültek fel a régies szavak használatakor, és hogyan oldottad meg ezeket?

H. B.: Számomra igazából az egyetlen problémát az jelentette, hogy megmagyarázzam a kollégáimnak, a regény régies nyelvezetét nem saját kútfőből alkottam meg: a viktoriánus kor stílusát követve az angol szöveg is nagyon sokszor alkalmaz formális, keresett és számunkra valóban régiesnek tűnő szóhasználatot, elsősorban az egyik főszereplő, Newbury megszólalásaiban. Ez nyilvánvalóan a szereplő egyéni stílusa, modorossága, amit nem lehet elcsalni magyarul, csak azért, hogy frissebbnek tűnjön a szöveg. Az általad említett fotográfiát és hasonló példákat pedig reáliaként kezeltem – például magát a „photograhy” szót 1839-ben alkották meg, a második tag csak később kopott le róla, így magától értetődő volt, hogy a régies alak szerepeljen a szövegben.

Mennyire szeretted meg a steampunk zsánert?

H. B.: Ahogy említettem is, szerintem ez a regény inkább detektívregény, ami „nyomokban steampunkot tartalmaz,” így nem biztos, hogy lehet róla úgy beszélni, mint a műfaj tipikus képviselőjéről. Ezzel együtt vagy ettől függetlenül én magam rajongok a viktoriánus korért és minden érdekel, amit ez a kor inspirált, úgyhogy természetesen a steampunk is. Nemrég kezdtem el például Gail Carrigert olvasni, aki nagyon népszerű itthon is – valószínűleg így én vagyok az utolsó, aki felfedezte az írónő nagyságát, de ez semmivel nem csökkenti az olvasás élvezetét.

Köszönöm Hudácskó Brigittának, hogy válaszolt a kérdéseimre!
2.png

RÉSZTVEVŐ BLOGOK:

06. 07. – Kitablar
06. 09. – Fordítóblog
06. 11. – Könyvmánia.
06. 13. – Pandalány olvas
06. 15. – Lap lap után
06. 17. – Szegecsvár – Demi Kirschner

Ha érdekel a többi blogger véleménye, akkor ne felejtsétek el felkeresni a többi blogot!

 

***** Nyereményjáték *****

 

A Főnix Könyvműhely jóvoltából nyerhettek egy példányt a Mechanikus Londonból. A játékban való részvételhez nincs más dolgotok, mint bejelentkezni az alábbi Rafflecopter-dobozba, és kitölteni a feladatokat. A játékban addig vehettek részt, amíg le nem jár a számláló a dobozban. Amint véget ér a játék, azonnal kisorsoljuk a nyertest, amit Facebookon teszünk közzé. Felhívjuk a figyelmet, hogy csak magyarországi címre tudjuk postázni a nyereményt.

Sok sikert!


a Rafflecopter giveaway

A könyv adatai:

Cím: Mechanikus Londoncovers_437821.jpg

Szerző: George Mann

Fordító: Hudácskó Brigitta

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalak száma: 300

Eredeti kiadás éve: 2008

Magyar kiadás éve: 2012

Goodreads-adatlapMoly-adatlapVásárlás a kiadó honlapjáról