A hazai könyvszakmát valósággal elárasztották a fiatal, tehetséges írók – interjú Varga Csabával

2017. május 06. - Termosz

Varga Csaba nevével a figyelmes fantasy- és sci-fi olvasók már tucatszor találkozhattak. Csaba író és műfordító, a fantasy mellett ismeretterjesztő köteteket is fordít. Ez alkalommal a fordításról tettem fel Csabának néhány kérdést.

husz_ev_alatt_a_szovegek_szerkezete_is_megval_1.png

Hogy kerültél kapcsolatba az angol és a német nyelvvel?

Tizennégy éves koromban kezdtem el németül tanulni. Hála tanáraimnak, sikerült a felvételim, majd német szakos tanári diplomát szereztem. Az angollal az egyetemi éveim alatt kezdtem el „kicsit-kicsit” foglalkozni. Tíz év alatt eljutottam arra a szintre, hogy már viszonylag jól tudtam olvasni ezen a nyelven. Később öt éven át szolgáltam Indiában, ahol a „pukka Breetish” angol volt az egyik munkanyelvem. Ez – meg Delhiben a British Council – sokat segített abban, hogy egészen tisztességesen elsajátítsam a nyelvet.

Mikor kezdtél el fordítani?

Huszonnégy évvel ezelőtt jelent meg az első fordításom.

Fordítasz valamilyen más nyelvből is?

Nem szívesen. Az ilyesmi aránytalanul sok előkészítő munkát igényel, ezért csak akkor vállalkozom rá, ha valamelyik baráti cég szorult helyzetben egy ilyen SOS munka elvégzésére kér. Akkor is csak rövid szövegeket, ha lehet.

Rengeteg könyv fordítása fűződik a nevedhez, mint például Robin Hobb regényei, a Hangakirály, vagy Az idő felett járó lány. Mi volt az eddigi kedvenc megbízásod?

Egy olyan német regény fordítása, amelynek a főszereplője csupán öt évvel volt fiatalabb nálam. A történetben megismerhettük az egész életét. Ez a könyv lehetőséget adott arra, hogy például a szlengben kövessem a változásokat a nyolcvanas évektől egészen a kétezres évek elejéig. Így juthattam el az „Oxi, ecsémtől” a „Vágod tesóig”.

18318538_10211423989608310_1445706115_o.jpg

A fordítások – lent az ismeretterjesztő kötetek, fent a fantasyk

Mesélnél egy kicsit a munkamódszeredről? Hány könyvön dolgozol egyszerre?

Minden nap reggel 8-tól este 10-ig dolgozom. Délelőtt még friss a fejem, ilyenkor nyersfordítással foglalkozom. Délben egy óra szünetet tartok, és kezdődik a délutáni műszak. Vagy a reggeli munkát folytatom, vagy egy korábban már befejezett nyersfordítás – az előző könyv – csiszolását, rendbetételét végzem el. 5 és 7 óra között e-maileket olvasok és megválaszolom a leveleimet. 8 körül megint tartok egy óra szünetet, majd 10-ig a következő fordítás előkészítésével foglalkozom. Elolvasom, kiszótározom és kijegyzetelem az új könyvet, hogy a nyersfordítás során ezzel már ne kelljen foglalkozni. Így egy átlagos napon három különböző könyvvel dolgozom.

Körülbelül hány fordításod jelent meg eddig?

Ezt viszonylag pontosan tudom. Tavaly, az ötvenedik születésnapom előtt ifjú barátaim a Sámán segítségével összerakták a listámat. 143 olyan könyvet találtak, amit én fordítottam. Azóta persze kicsit nőtt ez a szám.

Regényeken kívül mást is fordítasz?

Igen, a tudományos ismeretterjesztő munkáktól a jogi szövegeken át az Európai Uniós szerződésekig elég változatos a palettám. Egy ideje felfigyeltem egy sajátos – mérsékelten kellemes – tendenciára. Néhány kiadó észrevette, hogy a legnehezebb szövegeket is le tudom fordítani, ezért ők azóta kizárólag az ilyeneket adják oda. Megtisztelő a belém vetett bizalmuk, de néha kicsit fárasztó a dolog. Viszont ily módon az emberi műveltség olyan részterületeivel is megismerkedhetek, melyeket önszántamból valószínűleg nagy ívben elkerültem volna.

Milyen típusú szöveget szeretsz a legjobban fordítani?

A regényeket és az ifjúsági ismeretterjesztő munkákat.

Ha szabadon választhatnál, milyen könyvet fordítanál le?

Szinte bármit, aminek a borítóján szerepel a Star Trek vagy a Star Wars, esetleg a WH40K kifejezés.

Amikor regényt fordítasz, fel szoktad venni a kapcsolatot az íróval?

Ma már igen. A nyolcvanas és a kilencvenes években még nem nagyon volt lehetőség az ilyesmire, de amióta szélesebb körben elterjedt az internet, már viszonylag könnyen kapcsolatba lehet lépni az írókkal. Sok szerző kifejezetten örül az ilyen megkeresésnek, mindenekelőtt annak, hogy a művét a távoli, számára egzotikusnak tűnő Magyarországon is kiadják.

Nagyon otthonosan mozogsz az ázsiai témákban. Minek köszönhető ez?

Gyerekkorom óta érdekelt a Napkelet világa. Akkoriban elsősorban Japánnal, majd később Kínával foglalkoztam. Aztán a moziban, majd a tévében leadták a Szandokánt! Onnan már nem volt visszaút! Belső-Ázsiában járva feltárult előttem az Ezeregyéjszaka meséinek kapuja. Az öt kinti esztendőm alatt arra is volt lehetőségem, hogy nem csupán India egy részével, de a térség több országával is megismerkedjek valamilyen szinten. Az érdeklődésem azóta is töretlen. Igyekszek minél gyakrabban visszatérni a Napkeletre.

Sok helyen hallható, hogy Donald Trump amerikai elnök beszédeinek hiteles visszaadása óriási gondot okoz a tolmácsoknak. Te két Trump-könyvet is fordítottál nemrég, amelyek Soha nem elég és Gondolkodj győztesként! címen jelentek meg. Szerinted is nehéz volt Trumpot fordítani? Milyen nehézségekkel szembesültél?

Azokat a könyveket, amelyek címlapján Trump neve szerepel szerzőként, nem nehéz lefordítani. Ezek jól megszerkesztett, nagy gonddal az olvasó elé tárt művek. Más a helyzet azokkal a könyvekkel, amelyek az új elnökről szólnak. Ezek ugyanis szó szerint visszaadják például a választási kampány során elmondott beszédeit. Az ilyenek miatt többször is tanácskoznom kellett a szerkesztőimmel. Az első körben ugyanis nem akarták elhinni – ez még tavaly ősszel, a választások előtt történt –, hogy tényleg azt fordítottam le, ami két idézőjel közé oda volt írva. Ma már eléggé közismert Trump elnök sajátos stílusa, úgyhogy emiatt nem kell birkózni a szerkesztőkkel.

A fordítás mellett lektorálással is foglalkozol. Emlékszel olyan esetre, amikor valamilyen különösen jópofa félrefordítással találkoztál valakinek a munkájában?

Nem. Abszolút nem. A kollégák nem csupán szépek, okosak és szerények, de egészen egyszerűen hibátlan munkát végeznek… Na jó, a kedvenc példámat azért elmondom. Egyszer valami ilyesmi jelent meg egy regényben:

– Kérsz inni? – kérdezte.

– Nem kérek – válaszolta.

Ivott a pohárból. Összeszorította a száját. Az ablakhoz lépett, és a kert felé fordult. A széken ülve a falat bámulta.

Ez a szöveg így azért eléggé furcsa. Pedig csak annyi történt, hogy a fordító szigorú utasítást kapott arra, hogy mindenben kövesse az angol eredetit. Nem jelezte az eltérő alanyokat. Pedig egészen másként hangzott volna a szöveg valahogy így:

– Kérsz inni? – kérdezte a férfi (he).

– Nem kérek – felelte a nő (she).

Közel negyedszázad alatt felfigyeltél valamilyen irányzatokra, tendenciákra?

Lefordítottam egy ifjúsági ismeretterjesztő sorozat negyven kötetét. Előfordult, hogy dolgozhattam ugyanannak a címnek három kiadásával is. Az első mondjuk a nyolcvanas évek végén, a második a kilencvenes évek közepén, a harmadik pedig 2010. táján jelent meg. Megváltoztak maguk a könyvek, de a szövegük is. A kiadványok egyre szellősebbek lettek, megjelenésükben inkább már az ifjúsági magazinokra hasonlítanak. Több bennük a kép és kevesebb a szöveg – aminek fordítóként persze nem annyira örülök. Megváltozott a szöveg szerkezete is. Az új kiadások lényegesen rövidebb, egyszerűbb mondatokat használnak. Kerülik a hosszasabb leírásokat és megpróbálják sok érdekességgel fenntartani az olvasók figyelmét. Legalább annyira népszerűek, mint húsz éve a korábbi kiadások voltak. Igaz, nem ugyanannak a nemzedéknek szólnak, hanem a korábbi olvasóik gyermekeinek.

A hangodat gyakran lehet a rádióban hallani, amint könyvekről beszélsz. Ennek mi az oka?

A megjelenésre váró könyvet igazából két ember ismeri jól. A szerkesztő és a fordító. A rádióinterjúk viszonylag korán készülnek, amikor a szerkesztőnek még nincs lehetősége elmélyedni a szövegben, így logikus, hogy a kiadók a fordítót kérik fel egy beszélgetésre. A rádió még ma is hatékony eszköz bizonyos korosztályok elérésére. Így egy-egy új, jó könyv híre olyanokhoz is eljut, akik más forrásból – pl. internet – esetleg nem értesülhettek volna róla.

Fordítói, illetve szerkesztői munkád során mi volt az eddigi legkellemesebb tapasztalatod?

Az elmúlt négy-öt év alatt felfigyeltem egy rendkívül örvendetes változásra. A hazai könyvszakmát valósággal elárasztották a fiatal, tehetséges írók. Nagyon kellemes velük dolgozni. Őszinték, lelkesek és lenyűgöző a tehetségük. Egy részük már a kiadóknál dolgozik, így nyugodtan számíthatunk arra, hogy a szerkesztőségi munka színvonalára is rányomja a bélyegét ez az erőtől duzzadó, jókedvű nemzedék.

Min dolgozol most? Milyen munkádat olvashatjuk a közeljövőben?

Éppen elkészültem Peter F. Hamilton regényének, az Üresség trilógia második kötetének előkészítésével. Nemsokára kezdődhet a nyersfordítás. Ezen felül Charlotte Lucas német szerzőnő új könyvét olvasom. Ennek a főszereplője váratlan lehetőséget kap a sorstól arra, hogy élete következő esztendejében minden nap tökéletes legyen.

 

Köszönöm Csabának az interjút, és remélem, hogy mihamarabb olvashatjuk az új munkáit!

Ha érdeklődsz a fordítás iránt, és szeretnél értesülni a további interjúkról, akkor kövesd a Fordítóblog Facebook-oldalát!